OCR
96 V. AZ OKTATÓK NÉZETEI A TANÍTÁSRÓL ÉS A SAJÁT SZAKMAI TANULÁSUKRÓL ehhez korábbi modelleket is (v6, Kalman, Tynjala & Skaniakos, 2020; Korthagen, 2004; Trigwell, Prosser & Ginns, 2005). Az oktatök sajät szakmai fejlödeseröl, tanulásáról alkotott nézeteket egy, a kutatás során kialakított értelmezési keret segítségével tártam fel (a téma korábbi szakirodalmával foglalkozunk még a 4. fejezet 2. részében). Az oktatói nézetek feltárásában kulcstényező, hogy azok mennyiben kapcsolódnak a tanuló- és tanulásközpontú megközelítésekhez, amelyek célja és eredménye a hallgatók eredményes tanulásának növelése (Hénard & Roseveare, 2012; Prosser, Ramsden, Trigwell & Martin, 2003; Uiboleht, Karm & Postareff, 2018). A tanulásközpontú megközelítések alatt a következőket értjük: a hall gatók aktív, értelmező tanulási folyamatának támogatása; a hallgatók tanulási eredményeinek, fejlődésének növelésére fókuszálás; a minden hallgatóra kiterjedő tanulástámogatás; az oktató mint tanuló értelmezése (I. részletesebben az 1. fejezet 2. részében). A szakirodalmi elemzésben az oktatói nézetek, a szakmai fejlődés és tanulás tapasztalatainak értelmezésére, azokra a kutatási eredményekre térek ki, amelyek a kutatás és a vizsgálati eszközök alapját jelentik. Továbbá mindkét esetben bemutatom a képzési területek, tanítási tapasztalatok mentén eddig feltárt jellegzetes különbségeket is. 1.1. Az oktatók tanítással és szakmai fejlődéssel kapcsolatos nézetei Az oktatói nézetek egyéni elképzelések a tanításról, tanulásról, melyek szűrőként funkcionálnak, befolyásolják az oktatók tanítási gyakorlatát, valamint az oktatók ezen keresztül észlelik és értékelik a tanulási-tanítási tapasztalataikat is (pl. Trigwell, Prosser & Taylor, 1994). Az, hogy milyenek ezek a nézetek, alapvetően befolyásolja a tanítás, szakmai fejlődés tevékenységeit, azt, hogy mit tartanak az oktatók eredményesnek, s milyen felsőoktatási fejlesztésekre válnak nyitottá. A nézet (elképzelés, vélekedés) a tanulásról, tanításról vagy szakmai fejlődésről igaznak vélt egyéni feltételezés, amely a mindennapi tapasztalatokban formálódik, részben implicit, érzelemmel telített, gyakran elemeiben nem koherens (Falus, 2006; Kálmán, 2009; Kálmán, 201324). A felsőoktatási kutatások középpontjában alapvetően az oktatói elképzelések tipizálása áll, hagyományosan a tanulás- és tanításközpontú nézeteket szokták azonosítani (pl. Kember, 1997; Samuelowicz & Bain, 2001; Trigwell & Prosser, 2004), újabban pedig egyre erősödő tendencia, hogy a tanulásközpontú elképzeléseket tovább differenciálják. Ez azt jelenti, hogy a kutatások egyfelől elmozdulnak a tanulásközpontú elképzelések különböző altípusai felé (pl. Kálmán et al., 2020), másfelől a tanítás tevékenységeinek komplexebb értelmezése felé, például a tervezés, tanulástámogatás és értékelés összehangoläsänak iränyäba (Trigwell & Prosser, 2014).