Page 97 [97]
96 V. AZ OKTATÓK NÉZETEI A TANÍTÁSRÓL ÉS A SAJÁT SZAKMAI TANULÁSUKRÓL
ehhez korábbi modelleket is (v6, Kalman, Tynjala & Skaniakos, 2020; Korthagen,
2004; Trigwell, Prosser & Ginns, 2005). Az oktatök sajät szakmai fejlödeseröl,
tanulásáról alkotott nézeteket egy, a kutatás során kialakított értelmezési keret
segítségével tártam fel (a téma korábbi szakirodalmával foglalkozunk még a
4. fejezet 2. részében).
Az oktatói nézetek feltárásában kulcstényező, hogy azok mennyiben kap¬
csolódnak a tanuló- és tanulásközpontú megközelítésekhez, amelyek célja és
eredménye a hallgatók eredményes tanulásának növelése (Hénard & Roseveare,
2012; Prosser, Ramsden, Trigwell & Martin, 2003; Uiboleht, Karm & Postareff,
2018). A tanulásközpontú megközelítések alatt a következőket értjük: a hall
gatók aktív, értelmező tanulási folyamatának támogatása; a hallgatók tanulási
eredményeinek, fejlődésének növelésére fókuszálás; a minden hallgatóra kiterjedő
tanulástámogatás; az oktató mint tanuló értelmezése (I. részletesebben az 1. fejezet
2. részében). A szakirodalmi elemzésben az oktatói nézetek, a szakmai fejlődés
és tanulás tapasztalatainak értelmezésére, azokra a kutatási eredményekre térek
ki, amelyek a kutatás és a vizsgálati eszközök alapját jelentik. Továbbá mindkét
esetben bemutatom a képzési területek, tanítási tapasztalatok mentén eddig feltárt
jellegzetes különbségeket is.
1.1. Az oktatók tanítással és szakmai fejlődéssel kapcsolatos nézetei
Az oktatói nézetek egyéni elképzelések a tanításról, tanulásról, melyek szűrőként
funkcionálnak, befolyásolják az oktatók tanítási gyakorlatát, valamint az okta¬
tók ezen keresztül észlelik és értékelik a tanulási-tanítási tapasztalataikat is (pl.
Trigwell, Prosser & Taylor, 1994). Az, hogy milyenek ezek a nézetek, alapvetően
befolyásolja a tanítás, szakmai fejlődés tevékenységeit, azt, hogy mit tartanak
az oktatók eredményesnek, s milyen felsőoktatási fejlesztésekre válnak nyitottá.
A nézet (elképzelés, vélekedés) a tanulásról, tanításról vagy szakmai fejlődésről
igaznak vélt egyéni feltételezés, amely a mindennapi tapasztalatokban formálódik,
részben implicit, érzelemmel telített, gyakran elemeiben nem koherens (Falus,
2006; Kálmán, 2009; Kálmán, 201324). A felsőoktatási kutatások középpontjában
alapvetően az oktatói elképzelések tipizálása áll, hagyományosan a tanulás- és
tanításközpontú nézeteket szokták azonosítani (pl. Kember, 1997; Samuelowicz
& Bain, 2001; Trigwell & Prosser, 2004), újabban pedig egyre erősödő tenden¬
cia, hogy a tanulásközpontú elképzeléseket tovább differenciálják. Ez azt jelenti,
hogy a kutatások egyfelől elmozdulnak a tanulásközpontú elképzelések külön¬
böző altípusai felé (pl. Kálmán et al., 2020), másfelől a tanítás tevékenységeinek
komplexebb értelmezése felé, például a tervezés, tanulástámogatás és értékelés
összehangoläsänak iränyäba (Trigwell & Prosser, 2014).