Oldal 85 [85]
84 IV. SZAKMAI FEJLŐDÉS MINT AZ OKTATÓI IDENTITÁS ALAKULÁSA
féle tanítási tapasztalattal rendelkező oktató, valamint a kísérletező, fejlesztő
oktató. A sokféle tanítási tapasztalat meghatározó az oktatói önértelmezésekben:
különböző korosztályok vagy dolgozó felnőttek tanítása, a sokféle kurzustípusban,
sokféle képzésben, vagy akár több felsőoktatási intézményben való tanítás. E sok¬
féle tanítási tapasztalatot jelentősnek tartják a tanuló oktató önértelmezésükben.
A kísérletező, fejlesztő oktató képében szintén összefonódik a tanulásközpon¬
tú szemlélet és a tanuló oktató képe, de itt már nem csak a változó helyzetekre,
kihívásokra reagálnak az oktatók, hanem maguk is aktívan keresik az új tanulás¬
központú megoldásokat. A pedagógiai kísérletezés és fejlesztés is kapcsolódik a
kollegiális együttműködéshez, a közös munkához.
Ez az oktatói csoport az egyes oktatói időszakok közt nem lát igazán radikális
változásokat, inkább mindegyiket egy következő lépcsőfoknak tartja. Ez alól
kivételt jelent a leggyakrabban formálisan is elismert szereppé váló szak;, illetve
tanulmányi felelősség. Itt többen különösen nagy váltást észlelnek, s megfogal¬
mazzák azt, hogy ez az új szerepkör a tanulásközpontú oktatói identitásukat
is gyengíti. , Olyan feladatok tömegét kapom, ami nem feltétlenül engedi azt a fajta
elmélyülést, ami az ilyen oktatási tevékenységbez szükséges." (PC)
Bár mindenki rendelkezik valamilyen, az oktatáshoz kötődő vezetői szerep¬
pel — szakfelelős, tanszékvezető adott képzési terület gondozásával, tanulmányi
felelős —, alapvetően két markáns szakmai fejlődési út látható. Az egyikben e sze¬
repek kapcsán is az oktatói modell és ehhez kötődő, másokat támogató szerep
erősödik fel, a másik irányban pedig inkább a koordinátori, oktatásszervezői
szerep. Mindkét iránynál (három oktatónál) különösen erős a mások tanulását
támogató funkció, lehet az egyéni segítségnyújtás, a tanulásközpontú oktatással
kapcsolatos tudás tervezett, szervezett megosztása, de egyáltalán a horizontális,
kollégák közti tanulás elősegítése, szakmai műhelyek erősítése is. Ilyen értelemben
pedig kifejezetten az újítások kezdeményezőivé és terjesztőivé válnak: , innovatív és
kockázatvállaló újításoknak [pl. teamekben tartott szakszeminárium] a kezdeményezője
és együttműködéseknek a szervezője [lettem]" (KC).
Jellemzően azok válnak modellekké, támogatókká, akik korábban már kísér¬
letező, fejlesztő oktatókként is működtek. , Mi valami olyasmit tudunk az egyetemi
oktatásról, amit tán más nem tudott azokon a területeken" (PC), ,egyenként mentem
minden kollégáboz, és tanítottam meg őket az ETR-re, meg a Moodle-re" (JC). Ezek az
oktatók erősek a kollégák személyes támogatásában. A koordinátor, oktatásszer¬
vező szerep önértelmezésekor pedig kiemelendő e szerep tágassága, gyakorlatilag:
„a legrutinszerübb munkáktól a leginkább kezdeményező újító stratégiáig mindent"
(KC) ők végeznek. És éppen az e szerephez kötődő sokféle tevékenység az, ami
elveszi a saját kutatói, sőt oktatói fejlődéstől az időt. Ráadásul e szerepértelmezés¬
ben nemcsak a feladatok sokfélesége jelent nehézséget, hanem e szerepkör mások
számára szinte láthatatlan volta.