Oldal 85 [85]
OCR
84 IV. SZAKMAI FEJLŐDÉS MINT AZ OKTATÓI IDENTITÁS ALAKULÁSA féle tanítási tapasztalattal rendelkező oktató, valamint a kísérletező, fejlesztő oktató. A sokféle tanítási tapasztalat meghatározó az oktatói önértelmezésekben: különböző korosztályok vagy dolgozó felnőttek tanítása, a sokféle kurzustípusban, sokféle képzésben, vagy akár több felsőoktatási intézményben való tanítás. E sokféle tanítási tapasztalatot jelentősnek tartják a tanuló oktató önértelmezésükben. A kísérletező, fejlesztő oktató képében szintén összefonódik a tanulásközpontú szemlélet és a tanuló oktató képe, de itt már nem csak a változó helyzetekre, kihívásokra reagálnak az oktatók, hanem maguk is aktívan keresik az új tanulásközpontú megoldásokat. A pedagógiai kísérletezés és fejlesztés is kapcsolódik a kollegiális együttműködéshez, a közös munkához. Ez az oktatói csoport az egyes oktatói időszakok közt nem lát igazán radikális változásokat, inkább mindegyiket egy következő lépcsőfoknak tartja. Ez alól kivételt jelent a leggyakrabban formálisan is elismert szereppé váló szak;, illetve tanulmányi felelősség. Itt többen különösen nagy váltást észlelnek, s megfogalmazzák azt, hogy ez az új szerepkör a tanulásközpontú oktatói identitásukat is gyengíti. , Olyan feladatok tömegét kapom, ami nem feltétlenül engedi azt a fajta elmélyülést, ami az ilyen oktatási tevékenységbez szükséges." (PC) Bár mindenki rendelkezik valamilyen, az oktatáshoz kötődő vezetői szereppel — szakfelelős, tanszékvezető adott képzési terület gondozásával, tanulmányi felelős —, alapvetően két markáns szakmai fejlődési út látható. Az egyikben e szerepek kapcsán is az oktatói modell és ehhez kötődő, másokat támogató szerep erősödik fel, a másik irányban pedig inkább a koordinátori, oktatásszervezői szerep. Mindkét iránynál (három oktatónál) különösen erős a mások tanulását támogató funkció, lehet az egyéni segítségnyújtás, a tanulásközpontú oktatással kapcsolatos tudás tervezett, szervezett megosztása, de egyáltalán a horizontális, kollégák közti tanulás elősegítése, szakmai műhelyek erősítése is. Ilyen értelemben pedig kifejezetten az újítások kezdeményezőivé és terjesztőivé válnak: , innovatív és kockázatvállaló újításoknak [pl. teamekben tartott szakszeminárium] a kezdeményezője és együttműködéseknek a szervezője [lettem]" (KC). Jellemzően azok válnak modellekké, támogatókká, akik korábban már kísérletező, fejlesztő oktatókként is működtek. , Mi valami olyasmit tudunk az egyetemi oktatásról, amit tán más nem tudott azokon a területeken" (PC), ,egyenként mentem minden kollégáboz, és tanítottam meg őket az ETR-re, meg a Moodle-re" (JC). Ezek az oktatók erősek a kollégák személyes támogatásában. A koordinátor, oktatásszervező szerep önértelmezésekor pedig kiemelendő e szerep tágassága, gyakorlatilag: „a legrutinszerübb munkáktól a leginkább kezdeményező újító stratégiáig mindent" (KC) ők végeznek. És éppen az e szerephez kötődő sokféle tevékenység az, ami elveszi a saját kutatói, sőt oktatói fejlődéstől az időt. Ráadásul e szerepértelmezésben nemcsak a feladatok sokfélesége jelent nehézséget, hanem e szerepkör mások számára szinte láthatatlan volta.
