Oldal 81 [81]
80 IV. SZAKMAI FEJLŐDÉS MINT AZ OKTATÓI IDENTITÁS ALAKULÁSA
A jelentős fordulópontot történeteikben a hallgatókra való odafigyelés, előzetes
vagy éppen elérendő tudásukra való reflexió váltja ki. , Nem sikerült úgy megragadni
a ballgatók figyelmét, valami nem jött össze" (K.A), jobban reflektálok arra, hogy 6k [a
hallgatók] mit szeretnének, illetve, hogy ők mit gondolnak. [...] Sokkal jobban építek
már rájuk. Sokkal jobban figyelek arra, hogy ők is szerepeljenek, előtérbe kerüljenek."
(JA) A hallgatóközpontú tanításra figyelő oktató képéhez erőteljesen kötőd¬
nek azok a pedagógiai gyakorlatok, amelyek a hallgatók bevonására építenek
(KA), az interaktív tanulásszervezéshez (JA), az esetfeldolgozás gyakorlatához
(KA), a hallgatók egymástól tanulásának lehetőségeihez (PA) vagy éppen konzul
táció megszervezéséhez (OA) kötődnek, valamint a hallgatói nézőpont megjeleníté¬
sére (PA, OA) figyelnek. Jellemzően ezek a hallgatóközpontú megoldások a tanórai
tanulásszervezéshez kapcsolódnak. Ugyanakkor jelzésértékű, s további vizsgálatot
igényel, hogy a tanórai tanulásszervezés megújítására figyelő gyakorlat — az egyes
szakterületekre jellemző tanítás (vö. Shulman 2005) kévetkeztében — felerösitheti
a tanórai tanulásszervezés és tervezés, vagy éppen a tanórai tanulásszervezés és
értékelés/vizsga kapcsolatát.
A pedagógusképzés, neveléstudomány területén tanító kezdő oktató a hallga¬
tóközpontú tanulásszervezést összekapcsolja a tervezés komplexitásával, hosszú és
rövid távú, az egész pedagógus-életpályát figyelembe vevő tervezés gyakorlatával.
A jog oktatása esetében a hallgatóközpontú, interakcióra épülő tanulásszervezés
a vizsgák, az értékelési alkalmak esetében is megjelenik: , ez is az interakcióról szól
szerintem, bogy az interakcióból derül ki, hogy valaki mit tud, vagy mit értett meg az
egészből, meg bogy hogyan gondolkodik" (JA). Hallgatóközpontú oktatóként általá¬
ban a sikerélményeiket emelik ki: , amikor először sikerült egy ilyen, az úgy föltöltött
engem, és akkor úgy mentem be óráról órára, hogy fúúú, igen, ez most akkor jó lesz, és
akkor tényleg azt éreztem a ballgatókon is, hogy igen, ez tetszik nekik" (KA). Fontos,
hogy a hallgatóktól pozitív visszajelzéseketkapnak a megváltoztatott tanításukra
(KA, OA, PA). Ugyanakkor e hallgatóközpontú gyakorlatok kapcsán a sikeresség
hullámzó jellege is megfogalmazódik (PA, KA), az oktatók többé és kevésbé sikeres
oktatási időszakokat is érzékelnek.
Az oktatói élettörténetekben a másik, az előbbivel többnyire párhuzamos, de
legalábbis az élettörténetek alapján időben nem jól elkülöníthető változás, amikor
a lelkes kezdő oktatóból magabiztos oktató válik. Ebben az oktatói identitásfejlő¬
dési folyamatban nem lehetett éles fordulópontokat azonosítani, inkább a fejlődés
fokozatossága jelent meg, pl. ,a kezdő oktatói sajátosságok levetkőzése [...] ez egy
beleszokás" (PA). Ennek a magabiztos oktatói szerepnek az elérése az élettörté¬
netekben a következőkben öltött testet: ,most már fel tudom azt mérni, hogy mire
mennyit kell készülnöm, hogy mivel mennyi dolgom van egy óra után" (PA), sokkal
magabiztosabban adok elő. Most már nyilván látom, bogy mik a kritikus problémák
a ballgatóknál, és akkor inkább arra koncentrálok." (OA) sa ballgatók kihasználják,