Oldal 52 [52]
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 5I
a tudományos közösséggel (pl. előadás vagy tudományos cikk formájában), hogy
a folyamat eredményeképpen az új tudás beépülhessen a felsőoktatásban folyó
tanulás-tanítás tudásbázisába, ahonnan a folyamat újra indulhat. Bár Richlin
(2001) egyértelműen igyekszik a két szakaszt megkülönböztetni, a gyakorlat során
ez nem minden esetben megvalósítható. A kutatási folyamat e praktikus leírása
mellett megjelennek olyan irányok is, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy a
tanításra vonatkozó tudományosság kutatási tevékenységei, módszerei szükség¬
szerűen sokszínűek, csakúgy, mint a közzététel (pl. oktatói portfólió) módja (vö.
Poole, 2013; Kreber, 2013). A kutatás sokszínűsége abból is adódik, hogy sokféle
tudományterület képviselője dolgozik együtt, akiknek a tudás természetére, meg¬
ismerhetőségére vonatkozóan eltérő elképzelései vannak, amelyeket egyeztetniük
szükséges (I. részletesebben inter- és transzdiszciplináris kutatásról, Poole, 2013).
A kutatást tehát nem lehet csupán technicista módon megközelíteni, a felsőok¬
tatásban a tanulásra, tanításra vonatkozó tudásunk, alapfeltevéseink rendszeres
kritikai felülvizsgálatára is szükség van (Kreber, 2013).
A tanításra fókuszáló tudományosság megközelítésében jól érzékelhető két
változás, hangsúlyeltolódás. Az egyik, hogy a megközelítés kiegészült a tanulás
területével. Ma már inkább a tanításra és tanulásra fókuszáló tudományosságról
(scholarship of teaching and learning /SoI L/) beszélnek, s a szisztematikus vizs¬
gálatok köre egyértelműen kiterjed a hallgatók tanulására, valamint a tanulás és
tanítás folyamatainak kapcsolódására. További változási irány, hogy az utóbbi évek¬
ben felerősödik a tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosság mozgalmának
kritikus, átalakító iránya, mely a társadalmi igazságosság mellett köteleződik el, s
ennek fényében gondolkodik a tanulás-tanítás újrakonstruálásáról is (vö. Gilpin
& Liston, 2009; Kreber, 2013).
Eredmények
Bár a terület szakértői gyakran hangoztatják, hogy a tanításra és tanulásra fókuszáló
tudományosság fogalmát nem ismerik az oktatók, ugyanakkor azt is elismerik,
hogy az elmúlt évtizedekben a felsőoktatási intézmények és oktatók gondolkodása
jelentősen átalakult a tanítás tudományos jellegét, megismerhetőségét illetően.
Jelentőssé vált a tanításra és tanulásra fókuszáló tudományosság irodalma is, egy
szakirodalmi áttekintésben például Gilpin és Liston (2009) 1999 és 2008 közt már
323 publikációt elemzett: 8 könyvet, 63 konferenciaajánlást, valamint cikkeket.
Ha tartalmilag tekintjük át a tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosság
kutatásait, akkor a következő irányok kezdenek jól láthatóvá válni (Poole, 2013):
(1) működő gyakorlatok kutatása, hatásuk vizsgálata, (2) a hallgatói, tanulói jellem¬
zők vizsgálata, (3) a felsőoktatásban a tanulással, tanítással kapcsolatos elméletek
fejlesztése, (4) az oktatási változások, fejlesztések informálásához kapcsolódó