Page 51 [51]
50 II. AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK ÉS TANULÁSÁNAK MEGKOZELITESEI ...
2.3. A tanításra fókuszáló tudományosság
A tanításra fókuszáló tudományosság kérdése Boyer (1990) munkájában jelent
meg először, s abból a problémából indul ki, hogy a tudományos hivatás nem
szűkíthető le a kutatásra, hanem legalább ilyen meghatározó benne a tudományos
tudás szintetitázálása (pl. tankönyvírás, témák interdiszciplináris megközelítése),
alkalmazása, valamint a tanítás (vö. Halász, 2010). A tanításra fókuszáló tudomá¬
nyosság tehát a másik két megközelítéssel összevetve eredendően a felsőoktatási
kontextusban jelenik meg: kiáll a tanítás tudományos, nemcsak tapasztalatokra
építő jellege mellett; a kutatások meghatározó tárgyává teszi magát a tanítást;
a tanítással kapcsolatos tudásbázis építését köz-, és tudományos üggyé avatja;
az oktatói karrierben a kutatói tevékenység mellett az oktatás presztízsét is növelni
kívánja. A fogalom értelmezésében kulcsszerepe van a keletkező tudás, valamint
azt ezt létrehozó kutatás körbejárásának.
Kreber (2002) a tudás forrása, reflexiója, kommunikációja mentén megkülön¬
bözteti: a kiváló tanítást, az oktatási szakértelmet és a tanításra fókuszáló tudo¬
mányosságot. A kiváló tanítás megközelítése során az oktatók a saját tanításuk
problémaorientált reflexiójára építenek szakmai fejlődésük, tanulásuk során, s a
hatást a mások által észlelt tanítási teljesítményhez kötik (pl. hallgatói visszajelzé¬
sek). Az oktatási szakértelem esetében az oktatók saját tapasztalatra és tudomá¬
nyos elméletekre is támaszkodnak reflexiójukban, s jellemző rájuk a folyamatos,
önszabályozott tanulás, szakmai fejlődés. A tanításra fókuszáló tudományosság az
előbbiekhez képest annyiban más, hogy az adott tudomány, szakterület tanításról,
tanulásról való tudását kívánja előbbre vinni, nemcsak reflektálni, hanem szisz¬
tematikusan kutatni és megosztani akarja a tapasztalatokat, újító gyakorlatokat,
eredményeket a kollegák által értékelt (peer-reviewed) tudományos diskurzusban
(vö. Kovacs & Kereszty, 2016).
A tanításra fókuszáló tudományosság kulcsfolyamata a kutatás, ami körül
számos elképzelés bontakozott ki. Richlin (2001) két fő szakaszra bontja: az első
a tudományosan megalapozott tanítás (scholary teaching), a második pedig már
maga a tanításra vonatkozó tudományosságé., Azaz a folyamat első szakaszában
az oktatók szisztematikusan vizsgálják a tanulás-tanítás kapcsolatát, reflektálnak
ennek eredményességére. Bármilyen problémából, gyakorlati célból ki lehet indulni
(pl. a vizsgaeredmények javítása), majd a felsőoktatás tanulás-tanítás elérhető szak¬
irodalmának tanulmányozása, az intervenció megtervezése, vizsgálata, elemzése
és a kollégák visszajelzése után az oktató eljuthat gyakorlata megújításához, az
új eredmények alkalmazásához saját gyakorlatában, ami a tudományosan meg¬
alapozott tanítás legfőbb eredménye. A második szakasz szervesen épül az előző
szakasz eredményeire. Ennek a szakasznak a legfőbb feladatai, hogy az oktatási
intervenció eredményeit szakmai kontextusba kell helyezni, s meg kell osztani