Oldal 50 [50]
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 49
— a kollégák, oktatótársak konstruktív kritikája, amivel a szakmai reflexió és
fejlődés lehetőségét teremtik meg
— a szakmai tudás és szakértelem növelése a közös munka által
— a hallgatók támogatása, akik a kutatasi-fejlesztési projektekbe valö bevonödäs
révén a tanulási és tanítási közösségek részévé válnak.
Hazai tapasztalatok és lehetőségek
A hazai felsőoktatásban a tanításhoz, az oktatók szakmai fejlődéséhez kötődő
gyakorlatközösségek működéséről, eredményeiről nehéz átfogó képet formálni,
mivel ezek többnyire láthatatlanok maradnak a széles szakmai közösség számára.
Alapvetően két jellegzetes út látszik: az egyik a főként tanszékekhez kapcsolódó,
képzési, oktatási kérdéseket rendszeresen megbeszélő gyakorlatközösségek; a
másik pedig az intézményi prioritások, támogatások révén elinduló tanítás-tanulás
világához kötődő gyakorlatközösségek.
Bár hagyományosan a felsőoktatási kultúra és a hazai oktatási kultúra nem
kifejezetten támogatja a kollegiális együttműködést, szigetszerűen léteznek olyan
tanszéki kultúrák, ahol erősek a diszciplináris oktatáshoz, képzéshez kötődő
gyakorlatközösségek. Úgy tűnik, hogy ezek a gyakorlatközösségek elsősorban
a mindennapi oktatás ügyeihez kötődő problémamegoldásra, fejlesztésekre fó¬
kuszálnak, és a rendszeres tudás- és gyakorlatmegosztás jellemzi őket. Aho¬
gyan a tanulási eredmények alapú programfejlesztés támogatott kísérleteiből
látszódik (Tókos 8 Kovács, 2015), a ritkán megjelenő gyakorlatközösségekben
inkább az együttműködésre épülő tanulás kevésbé összetett formái kerülnek
előtérbe: a történetmesélés egymás oktatási tapasztalatairól, problémáiról vagy
a gyakorlatok, feladatok, tartalmak megosztása. Ezek a tanulási folyamatok is
segítik az oktatók reflektálását, a gyakorlatuk újraértelmezését, ugyanakkor
kevésbé erősek az új gyakorlatok, innovációk megteremtésében (vö. Little, 1990).
Az intézményi prioritások és támogatások mentén elinduló gyakorlatközösségekre
jó példa a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen elindított kezdeményezés, ahol
a hallgatókkal és oktatókkal végzett vizsgálat révén azonosított fejlesztési terü¬
letekre (értékelés, kooperatív tanulás) hoztak létre önkéntes részvételen alapuló
közösségeket (Bényei 8 mts, 2017).
Összességében a hazai felsőoktatásban e gyakorlatközösségek feltérképezése,
folyamatainak kutatása várat magára, pedig önmagában a gyakorlatközösségeken
belüli szakmai fejlődés és tanulás tudatosítása is fontos előrelépés lenne.