Page 49 [49]
48 II. AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK ÉS TANULÁSÁNAK MEGKOZELITESEI ...
Eredmények, erősségek és nehézségek
A gyakorlatközösségek tehát fontos útjai lehetnek az oktatói szakértelem
megszerzésének, az egyes oktatók és oktatóközösségek tanulásának, oktatási
innovációk teremtésének és megosztásának, ugyanakkor sikerességük nem
automatikus. Wenger (2010 idézi Arthur, 2016) maga is elismeri, hogy a gyakor¬
latközösségek diszfunkcionálissá is válhatnak: lehetnek például dogmatikusak,
alacsony szakértelemmel rendelkezők. Ezek a problémák, negatívumok viszont
ellensúlyozhatók, csökkenthetőek: például a tagok döntési, cselekvési lehetősé¬
geinek növelésével, a közösség értelmező tevékenységének erősítésével, vagy a
külső ösztönzők révén megjelenő prioritásokkal. További problémákat vethet
fel agyakorlatközösségek alakulásában, ha az alapkritériumok sérülnek. Ha az
érdeklődési terület túl tágnak, parttalannak tűnik (pl. általában a felsőoktatás
fejlesztése), ha a közösség túl hierarchizálttá válik, vagy ha túlzottan az ered¬
mények megmutatására, dokumentálására fókuszálnak a tanulási folyamatok
helyett (Mercieca, 2017).
A felsőoktatásban elterjedő strukturált, támogatott, oktatáshoz kötődő gyakor¬
latközösségek eredményességét általában a következő szempontok mentén értékelik
(Cox & McDonald, 2017; Newman, 2017): (1) az oktatók szubjektív visszajelzései
alapján, (2) a hallgatói eredmények változásával (pl. a lemorzsolódás csökkenése,
jobb tanulási eredmények, a bukások számának csökkenése), (3) a felsőoktatási
intézmény oktatási prioritásai iránti elköteleződés növekedésével. Az értékelések
pozitív változásokat jeleznek ezeken a területeken, sőt e gyakorlatközösségek továb¬
bi hozadékának tartják azt, hogy a tanításra vonatkozó tudományosság hatékony
platformját nyújtják, s hogy a tényeken alapuló oktatásfejlesztés implementálásának
eredményes útját biztosítják (pl. Cox & McDonald, 2017).
A kutatások egy másik iránya az egyes gyakorlatközösségek elemzésével fog¬
lalkozik: esettanulmányok segítségével írja le a folyamatokat (McDonald & Cart¬
er-Steel, 2017) vagy tipológiákat állít fel. Ezek az eredmények abban segíthetnek,
hogy a felsőoktatás jobban értse a gyakorlatközösségei sokszínűségét (pl. amikor
az újonnan érkezők kompetenciái határozzák meg a gyakorlatközösséget /Jones,
2010/) és ennek megfelelően különböző támogatást tudjon nyújtani. A tapaszta¬
latok elemzése és az elméleti megfontolások alapján az eredményességet növelő
legfőbb közös tényezőkként a következők rajzolódnak ki (Wisker 8- Constable,
2005 idézi Jones, 2010; Iókos & Kovacs, 2015; Cox & McDonald, 2017):
- a tanításhoz-tanuláshoz kötődő gyakorlatközösséghez tartozás presztízse,
intézményi elismertsége
— facilitátori szerep szakmaisága
— más oktatókkal való rendszeres találkozás, akik kollegiális segítséget tudnak
nyújtani