Page 46 [46]
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 45
például az oktatói gyakorlatközösségek esetében a saját tudományterület kutatá¬
sára és/vagy tanítására vonatkozó tudás, Lényeges, hogy az így létrejövő egyéni és
kollektív szakértelemben a tacit, rejtett tudáselemek legalább olyan meghatározóak,
mint az expliciten elérhető, kodifikält tudäsfajtäk (pl. Revai & Guerriero, 2017),
valamint az is, hogy a felsőoktatásban meghatározó pedagógiai tartalmi tudás
(Shulman, 1986) éppen e gyakorlatközösségek révén erősödhet meg (pl. a jog vagy
közgazdaságtan tanítására vonatkozó tudás). A gyakorlatközösségek létrejöttéhez
alapvetően három elemre van szükség: egy területre, egy közösségre és egy gya¬
korlatra (Wenger, 1998; Rapos et al, 2011; Mercieca, 2017). A közös érdeklődési
terület az, ami elindítja a gyakorlatközösséget, a közösséghez tartozás az, ami
fenntartja, s ahogy a gyakorlatközösség fejlődik, úgy alakul ki a sajátos arculatú,
egyediséget tükröző közös gyakorlat. A közös gyakorlat alakulása során pedig
megjelennek az eredmények tárgyiasult változatai (reification) is: például az egyéni
és közösségi történetek sikerei, jó gyakorlatok vagy akár támogatott projektek.
Az eredeti koncepciót ahhoz, hogy a jelenlegi felsőoktatási kontextusban jól
lehessen értelmezni, szükséges több ponton kibővíteni, alakítani. Az új elemek,
jellegzetességek egyrészt abból adódnak, hogy az elmúlt évtizedben a gyakorlat¬
közösségek működéséről számos elemzés, vizsgálat készült; másrészt abból, hogy
a felsőoktatási kontextus a gyakorlatközösségek működésében speciális elemeket,
típusokat erősít meg.
Jól látható, hogy az utóbbi időben a gyakorlatközösségekre és a szakmai
tanulásra, fejlődésre vonatkozó elemzések, vizsgálatok elmozdultak: a kezdő
szakemberek fokozatos, a már meglévő gyakorlatba való szakmai szocializációja
felől (legitim periférikus részvétel) a gyakorlatközösségre jellemző folyamatos, a
résztvevők együttműködésére épülő kölcsönös, közös tanulás és ennek révén lét¬
rejövö üj tudäsok kutatäsa fele (Tynjälä, 2008). Nem az a központi kérdés, hogy
a kezdő szakember hogyan válik egyre kompetensebb szakértővé, hanem hogy a
gyakorlatközösség kollektív szakértelme hogyan tud újra és újra megújulni. Lényegi
változás, hogy a figyelem egyre inkább a több különböző gyakorlatközösségben
való tanulás és a gyakorlatközösségek határain való átlépés vizsgálatára fókuszál,
mint ami jobban reflektál a mai társadalmunk működésére (Id. gyakorlatok tájai
/landscape of practices/ fogalmat). A különböző gyakorlatközösségekben való
párhuzamos tanulás előhívta, megerősítette a brókerek" szerepét, hiszen ők azok,
akik egyrészt a gyakorlatközösségek közti határok átlépésével, új kapcsolatok létesí¬
tésével elősegítik az új tudások, értelmezések terjedését. Másrészt a brókerek azok,
akik képesek facilitálni, koordinálni az egyre heterogénebb személyes és szakmai
háttérrel rendelkező résztvevők tanulását, együttműködését (Mercieca, 2017).
A felsőoktatási kontextus az előbbieken túl a gyakorlatközösségeket el¬
sősorban a tudásintenzív jelleg és a strukturáltság fokozatai révén alakítja át.
A felsőoktatásban működő tudásintenzív gyakorlatközösségekre jellemző, hogy