Page 44 [44]
OCR
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 43 hogy az oktatókra a képzések elvégzése után is ugyanolyan szinten jellemző volt a tanulóközpontú tanítási megközelítés. Stes és Van Petegem (2011) a képzések hosszú távú pozitív hatásának korlátozó tényezőire is felhívták a figyelmet. Az oktatók a legfőbb problémának a kollégákkal való konszenzus és együttműködés hiányát jelölték meg, de előfordult a magas hallgatói létszám, a hallgatók passzívitása, az oktatási és kutatási feladatok közti egyensúly megtalálásáért folytatott küzdelem is. A kollégák és hallgatók lelkes reakcióit és a kollégákkal való együttműködést viszont olyan tényezőkként említették, amelyek erősítik a képzések pozitív hatásait. A pedagógiai képzések jellegének hatását is vizsgálták. Postareff és munkatársai (2007) eredményei alapján azok az oktatók, akikre a legjellemzőbb volt a tanulóközpontú megközelítés, végezték el a leghosszabb képzéseket (minimum 30 kreditet és egy éven át). Viszont azoknál, akik semmilyen képzésre nem jártak, jellemzőbb volt a tanulóközpontú megközelítés, mint azon oktatói csoport körében, akik rövidebb ideig vettek részt pedagógiai képzésen. Tehát a pedagógiai képzéseknek van szerepe az oktatók tanítási megközelítésének változásában, de ebben meghatározó szerepet játszik annak hosszúsága: a hosszabb képzések eredményesebbek (vö. Postareff et al, 2007). A rövidebb képzések valószínűleg inkább elbizonytalanítják az oktatókat, oktatói kompetenciákban bizonytalanabbá válnak, mint a képzés előtt, ugyanakkor még az új tanítási utak sem könnyen elérhetőek számukra. Ugyanakkor újabb eredmények azt is mutatják, hogy rövidebb online képzések is kisebb mértékű pozitív változást okozhatnak a kezdő oktatók nézeteiben (Vilppu, Sédervik, -Postareff & Murtonen, 2019). Hazai példák és lehetőségek A hazai felsőoktatási intézményeken belül is egyre növekszik a pedagógiai képzések száma: a doktori iskolákban a kezdő oktatókat támogató képzések, a tanulásközpontú oktatás-módszertani képzések, a diszciplináris sajátosságokra figyelő pedagógiai képzések stb. E képzések általában az egyetemi, kari vezetés kezdeményezésére jönnek létre, de van arra is példa, hogy egy szakterület fog össze országos szinten. Az egyre gazdagodó gyakorlatból két példát emelek ki: az ELTE Bárczi Gyula Gyógypedagógiai Karán tartott oktatói képzést (Perlusz & Lukäcs, 2017) és a magyarországi orvosképző karok vezetői döntése alapján elindult (Magyar Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társaság 2013) orvosképzésre vonatkozó oktatás-módszertani képzését (Kiss, 2017). Az ELTE BGGyKián folyó képzés erőssége a tanulási folyamatra való fókuszálás (egyéves képzés), az oktatói gyakorlat reflexiójára épülő támogatott fejlesztés, a már meglévő tanszéki oktatói közösségekre való építés, a kar egészét érinteni akaró oktatói képzés (minden tanszékről 2-2 fő vett részt), valamint a képzést tartó oktatási szakértők páros, láncszerű
