Page 35 [35]
OCR
34 I TANULÁSKÖZPONTÚ PEDAGÓGIA A FELSŐOKTATÁSBAN a kutatás alapú tanulást az egyes kurzusokon vagy az egész program keretében. A tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosság esetében olyan projekt alapú tanulásra érdemes gondolni, ahol nem a szakterületi kutatás, hanem az adott szak tanítása-tanulása áll a kutatás középpontjában úgy, hogy a hallgatók nemcsak információforrások, hanem magukis részesei a kutatásnak, fejlesztésnek. Healey és kollégái (2016) szerint a képzésfejlesztésbe, pedagógiai konzultációba való hallgatói bevonódás a legkevésbé elterjedt a felsőoktatási intézményekben. Az ilyen jellegű gyakorlatok leginkább a tanulási források elkészítésébe vonják be a hallgatókat (pl. későbbi évfolyamok számára is használható források, tananyagok készítése), de vannak példák arra is, hogy a hallgatókat oktatásfejlesztési projektekbe vonják be (Healey, Flint & Harrington, 2016). Osszességében a minden hallgató tanulástámogatása kapcsán felmerülő legfőbb kérdések a következőek: (1) az oktatók mennyiben minden hallgató támogatására helyezik a hangsúlyt szemben csupán a speciális hallgatói csoportok támogatásával; (2) a hallgatói bevonódás szintje mennyiben mozdul el a hallgatók aktív tanulásától a hallgatói partnerségig, azaz a hallgatók alakító, kezdeményező tevékenységéig? Továbbá hogyan tud e két irány egymáshoz is kapcsolódni, azaz (3) mennyiben tudja biztosítani a felsőoktatás tanulási környezete, hogy minden hallgató partnerként, alakítóként vehessen részt a tanulás, tanítás és kutatás alaptevékenységeiben. Végül e terület kutatása kapcsán kiemelendő, hogy igen keveset tudunk arról, hogy mindezek hogyan jelennek meg az oktatók tanulásközpontúságról alkotott nézeteiben és gyakorlatában. 2.4. A tanulásközpontúság negyedik pillére: az oktatók és oktatóközösségek szakmai fejlődése és tanulása A tanulásközpontúság értelmezésében meghatározó terület az, hogy az oktatók magukat is tanulóként látják, amihez szorosan kapcsolódik, hogy hogyan gondolkodnak saját szakmai fejlődésükről és tanulásukról. A szakmai fejlődés és tanulás fogalmának használata ugyanakkor nem egyértelmű a felsőoktatásban, a koncepciókra hatnak az andragógia területének munkahelyi tanulással (pl. Marsick & Watkins, 1990, 2003; Marsick, 2006 idézi Stéber & Kereszty, 2015), a munka alapú tanulás jellegzetességeivel (pl. Iynjálá, 2008) kapcsolatos trendek, valamint a pedagógusképzés területén megerősödő folyamatos szakmai fejlődés koncepciója, mely a pedagógust az oktatás eredményességének kulcstényezőjeként azonosítja (Rapos, 2016; Rapos, Bükki, Gazdag, Nagy € Tókos, 2020). A munkahelyi tanulással kapcsolatos kutatások elsősorban a szituatív tanulás elméletére, a gyakorlatközösségek sajátosságaira, az informális tanulás jellegzetességeire, a felnőttkori tanulási sajátosságokra építenek. A pedagóguskutatások pedig kiemelik
