Oldal 20 [20]
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG FORRÁSVIDÉKÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ 19
a kutatási tevékenységhez képest kisebb mértékű elismerését (Van Schalkwyk,
Leibowitz, Herman, & Farmer, 2015; Gast, Schildkamp, & van der Veen, 2017;
Santos et al, 2019). Egy kiterjedt nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredményei
alapjän (Teichler, Arimoto & Cummings, 2013) különösen a kutatóegyetemek
professzorainak leterheltsége magas, heti 50 órát is meghaladó; ehhez járul még
hozzá, hogy a legtöbb vizsgált országban a kutatóegyetemek oktatói éves szinten
több időt fordítanak kutatásra, mint az oktatási tevékenységre. Ugyanakkor az
oktatók preferálják az oktatás és kutatás összekapcsolását, a vizsgált országokban
átlagosan csak az egyetemi oktatók 23 százaléka tartja összeegyeztethetetlennek a
két tevékenységet — jellemzően inkább a kezdő oktatók. Az oktatás és az oktatók
megújulásának további akadályára hívja fel a figyelmet egy újabb szakirodalmi
áttekintés (Santos et al, 20199: a felsőoktatási intézmények gyakran nem rendel¬
keznek elegendő pénzügyi, szervezeti forrással és szakmai tudással ahhoz, hogy
eredményes támogató rendszereket hozzanak létre az oktatók szakmai fejlődésének
támogatásához.
Mindezek alapján az látható, hogy a felsőoktatás gyakorlatában a hallgatóköz¬
pontú tanítás és ehhez kötődően az oktatók szakmai tanulása nem egyértelműen,
konzekvensen támogatott: az intézményi diskurzusok, stratégiák szintjén erősödő
pozitív hozzáállás a gyakorlatban ellentmondásos lépéseket szül, és számos meg¬
oldatlan feszültséget hoz felszínre.
1.3. A tanulásközpontú megközelítés értelmezése a neveléstudomány
és azon belül is a felsőoktatás-pedagógia felől
A neveléstudományi kutatások a tanuláselméletek (Littleton & Häkkinen, 1999;
Nahalka, 2002) és a tanulástudomány eredményeivel (Sawyer, 2006, 2014) járulnak
hozzá a felsőoktatás-pedagógia gazdagodásához. Egyfelől a tanuláselméletek hatnak
a területre: a radikális és szociokonstruktivista tanulásértelmezésekkel (Rapos et
al., 2011), az oktatásban érintettek nézeteinek kutatásával (Falus, 2007; Golnhofer
& Nahalka, 2001; Kälmän, 2013a), a személyre szabottság és az együttműködésre
épülő tanulás elvének gazdag elméleti és gyakorlati irodalmával (pl. Rapos et al.
2011). Másfelől az inkább amerikai, interdiszciplináris kutatásokban erős tanulástu¬
dományok hatása érződik: a tanulási környezet soktényezős és komplex fogalmának
felértékelésével (Sawyer, 2006, 2014; Kálmán, 2014), valamint azzal, hogy a tanulási
környezetek fejlesztésének kutatását központi feladattá emelik. Ezáltal pedig szoro¬
sabbra fűzik a kapcsolatot az oktatás fejlesztése és kutatása közt. A felsőoktatás-pe¬
dagógiai kutatásokat a neveléstudományi és felsőoktatási kutatások metszetében
értelmezzük, és ezen belül elsősorban tanulásról való gondolkodásra, a tanulási
tevékenységek és tanulástámogatás elveire és a tanulási környezetre fókuszálunk.