Oldal 19 [19]
18 I TANULÁSKÖZPONTÚ PEDAGÓGIA A FELSŐOKTATÁSBAN
További szempontként jelenik meg, hogy a szakmai versenyben minden területen
az egyéni képességek válnak meghatározóvá, ami így van az oktatók esetében is
(Santos, Gauëas, Mackevitiüté, Jotautyté &, Martinaitis, 2019). Mindezek a ten¬
denciák csak még jobban felerősödtek, amikor 2020-ban a veszélyhelyzeti távolléti
oktatásra kellett áttérnie a világ számos felsőoktatási intézményének, köztük a
hazai egyetemeknek is.
Összességében tehát a diskurzusokban nemzetközi és kisebb mértékben hazai
szinten is megjelenik a hallgatói kompetenciák fejlesztése, tanulásuk támogatása
és ennek mentén az oktatói felkészültség támogatása, ugyanakkor az értelmezések
és tapasztalatok mélyebb hazai értelmezései még kevéssé jellemzőek.
1.2. A tanulásközpontú megközelítés a felsőoktatási gyakorlatban
A felsőoktatás mindennapjai is sajátos kérdéseket vetnek fel a tanulásközpontúság
kapcsán. A felsőoktatás tömegesedése, a hallgatói létszám növekedése magával
hozta a hallgatói populáció diverzifikálódását — például a munka mellett tanulók,
idősebb hallgatók, kisgyermeket nevelők, kisebbségi és vallási csoportokhoz tarto¬
zók megjelenése —, ami a hagyományos felsőoktatást új kihívások elé állítja. Bár a
hazai felsőoktatásban 2012-ben megtorpant a felsőoktatás expanziója, 2009-hez
viszonyítva 2016-ra több mint 2096-kal csökkent a hallgatói létszám (Polónyi,
2018), és ezáltal a nemzetközi trendektől való távolodás látszik, a hallgatói po¬
puláció diverzifikálódása így is jelentős pedagógiai kihívást jelent az oktatóknak
(Derényi, 2018). További problémát jelent a hallgatói lemorzsolódás nagysága,
mely az alapszakon ältaläban 30-40% (Varga, 2010), a mesterszakokon pedig
ennek kb. a fele, 14-1796 (Derényi, 2015), valamint az ezen a csoporton belül is
nehezen azonosítható, a tanulmányaikat lassabban végző hallgatók száma (Feny¬
ves, Bácsné Bába, Szabóné Szőke, Kocsis, Juhász, Máté € Pusztai, 2017). Ezek
a változások a hazai kontextusban is kikényszerítik — ráadásul szűkülő források
közt — a felsőoktatás eredményességének növelésére vonatkozó törekvéseket, ezáltal
jelentős szerepet adva a tanítás megújításának, a hallgatók tanulástámogatását
középpontba helyező tanításnak (Derényi, 2018). Ennek ellenére a hazai felsőok¬
tatási intézményekben az oktatási innovációs aktivitás nem bizonyult túl erősnek,
a megjelenő innovációk elsősorban a technikai eszközök új alkalmazásához és a
tanórák módszertani megújításához kötődnek (Halász, 2018b; Horváth, Saád &
Kálmán, 2018; Nagy-Rádli, 2018).
A mindennapi gyakorlatban ugyanakkor a tanítás megújításának számos akadá¬
lyát szokták számontartani: az oktatók leterheltségét, az időhiányt, a változásokkal
szembeni ellenállást, a kutatási és oktatási tevékenységek összeegyeztetésének ne¬
hézségeit, valamint az egyéni oktatói teljesítményben a tanítás eredményességének