Page 18 [18]
OCR
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG FORRÁSVIDÉKÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ 17 -— rugalmasan használ többféle pedagógiai módszert; — rendszeresen értékeli és pontosítja a képzési módokat és a pedagógiai módszereket; — autonóm tanulói öntudatra bátorít, miközben gondoskodik a megfelelő oktatói irányításról és támogatásról; — elősegíti a kölcsönös tiszteletet a tanuló-oktató kapcsolatban; — megfelelő eljárásokkal rendelkezik a hallgatók panaszainak kezelésére. A nemzetközi oktatáspolitikai trendek összességében azt mutatják, hogy a felsőoktatás expanziója, tömegesedése felől a figyelem egyre inkább a felsőoktatás eredményessége felé fordul. Ez jelenti egyrészt azt, hogy a hallgatói létszám kérdései mellett a hallgatói kompetenciák fejlesztése kerül előtérbe, nemcsak a szakmai, hanem az általános (pl. digitális, vállalkozói) vagy éppen a jövő kompetenciáinak erősítése (pl. reziliencia, virtuális együttműködés, újszerű és adaptív gondolkodás / Fidler, 2016/) is. Másrészt pedig azt is mutatja, hogy a minőségbiztosításban is felértékelődnek azok a szempontok, amelyek a hallgatók kompetenciafejlődéséhez, a felsőoktatási intézmények hozzáadott pedagógiai értékének méréséhez kötődnek (pl. Pusztai, Bocsi 8z Ceglédi, 2016). Az utóbbi évtizedben ezért az EU és az OECD stratégiáiban is megerősödik a tanulás-tanítás és a felsőoktatás-pedagógia iránti figyelem. Az uniós felsőoktatási stratégia 2017-es revíziójában a tanulás és tanítás támogatásának már minden korábbinál nagyobb szerepet tulajdonítanak. Ez az irány a stratégia mind a négy prioritásában meghatározó szerepet tölt be: a képességpolitikai, a növekvő társadalmi heterogenitás kezeléséhez kötődő társadalompolitikai, az innovációs politikai és a hatékonyságot növelő prioritásban is (Halász, 2018a). A globális trendek lokális támogatását az oktatók tanulásának és a felsőoktatás tanulási képességének növelésében látják (European Commission, 2014), hiszen így lehet biztosítani a helyi igényekre való adaptív, innovatív és reflektív válaszokat (Rapos, Gaskó, Kálmán Mészáros, 2011; Saroyan Trigwell, 2015). Egyes értelmezések szerint (Anderson-Levitt, 2003) a globalizációval párhuzamosan felértékelődik a lokális elemek jelentősége is: ugyanazok a nemzetközi célok, trendek a nemzeti tradíciók kontextusában más gyakorlatokat indukálhatnak. Az uniós egyeztetésekben Magyarország ugyan az utóbbi időben jellemzően kevésbé aktív (Halász, 2018a), de a Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégiai dokumentumban megjelentek a tanulás-tanítás minőségi kérdései, főként a tanulástámogatás kapcsán a nemzetközi standardoknak való megfelelés irányai (Derényi, 2018). Az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának előtérbe kerülését az oktatáspolitikai diskurzusban erőteljesen kötik a digitális technológia megjelenésének erősödéséhez, valamint ahhoz, hogy a tanítás innovációja lassabb, mint a technológia adta lehetőségek, tehát az oktatói tanulás szükségessége állandóvá válik.
