Page 18 [18]
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG FORRÁSVIDÉKÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ 17
-— rugalmasan használ többféle pedagógiai módszert;
— rendszeresen értékeli és pontosítja a képzési módokat és a pedagógiai
módszereket;
— autonóm tanulói öntudatra bátorít, miközben gondoskodik a megfelelő
oktatói irányításról és támogatásról;
— elősegíti a kölcsönös tiszteletet a tanuló-oktató kapcsolatban;
— megfelelő eljárásokkal rendelkezik a hallgatók panaszainak kezelésére.
A nemzetközi oktatáspolitikai trendek összességében azt mutatják, hogy a fel¬
sőoktatás expanziója, tömegesedése felől a figyelem egyre inkább a felsőoktatás
eredményessége felé fordul. Ez jelenti egyrészt azt, hogy a hallgatói létszám kérdései
mellett a hallgatói kompetenciák fejlesztése kerül előtérbe, nemcsak a szakmai,
hanem az általános (pl. digitális, vállalkozói) vagy éppen a jövő kompetenciáinak
erősítése (pl. reziliencia, virtuális együttműködés, újszerű és adaptív gondolkodás
/ Fidler, 2016/) is. Másrészt pedig azt is mutatja, hogy a minőségbiztosításban is
felértékelődnek azok a szempontok, amelyek a hallgatók kompetenciafejlődéséhez,
a felsőoktatási intézmények hozzáadott pedagógiai értékének méréséhez kötőd¬
nek (pl. Pusztai, Bocsi 8z Ceglédi, 2016). Az utóbbi évtizedben ezért az EU és az
OECD stratégiáiban is megerősödik a tanulás-tanítás és a felsőoktatás-pedagógia
iránti figyelem. Az uniós felsőoktatási stratégia 2017-es revíziójában a tanulás és
tanítás támogatásának már minden korábbinál nagyobb szerepet tulajdonítanak.
Ez az irány a stratégia mind a négy prioritásában meghatározó szerepet tölt be: a
képességpolitikai, a növekvő társadalmi heterogenitás kezeléséhez kötődő társa¬
dalompolitikai, az innovációs politikai és a hatékonyságot növelő prioritásban is
(Halász, 2018a). A globális trendek lokális támogatását az oktatók tanulásának
és a felsőoktatás tanulási képességének növelésében látják (European Commis¬
sion, 2014), hiszen így lehet biztosítani a helyi igényekre való adaptív, innovatív
és reflektív válaszokat (Rapos, Gaskó, Kálmán Mészáros, 2011; Saroyan
Trigwell, 2015). Egyes értelmezések szerint (Anderson-Levitt, 2003) a globalizá¬
cióval párhuzamosan felértékelődik a lokális elemek jelentősége is: ugyanazok a
nemzetközi célok, trendek a nemzeti tradíciók kontextusában más gyakorlatokat
indukálhatnak. Az uniós egyeztetésekben Magyarország ugyan az utóbbi időben
jellemzően kevésbé aktív (Halász, 2018a), de a Fokozatváltás a felsőoktatásban
című stratégiai dokumentumban megjelentek a tanulás-tanítás minőségi kérdései,
főként a tanulástámogatás kapcsán a nemzetközi standardoknak való megfelelés
irányai (Derényi, 2018).
Az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának előtérbe kerülését az okta¬
táspolitikai diskurzusban erőteljesen kötik a digitális technológia megjelenésének
erősödéséhez, valamint ahhoz, hogy a tanítás innovációja lassabb, mint a tech¬
nológia adta lehetőségek, tehát az oktatói tanulás szükségessége állandóvá válik.