Page 12 [12]
OCR
BEVEZETÉS II megközelítéseit. A fejezet a megközelítéseket elsősorban elméleti szempontokból értelmezi, de kitér az egyes megközelítések kapcsán a nemzetközi kutatások legfőbb eredményeire, valamint röviden e területek egy-egy hazai példáját is bemutatja. Az elméleti jellegű fejezeteket követi a Kutatási keret és módszerek az oktatók szakmai fejlődésének, tanulásának és tanításának vizsgálatáboz című harmadik fejezet, amiben az empirikus kutatásokat megalapozó kutatási keretet írjuk le. Ebben a fejezetben értelmezzük az oktatói szakmai fejlődés és tanulás lehetséges kutatási irányait, majd bemutatjuk az általunk kialakított kutatási keretrendszert. Továbbá kitérünk azokra a kutatás-módszertani kihívásokra is, amelyekkel az egyes kutatási szálakban szembesültünk. A hazai empirikus kutatási eredmények bemutatását A szakmai fejlődés mint az oktatói identitás alakulása című írással (4. fejezet) kezdjük, ami egy olyan narratív interjúkra épülő kvalitatív kutatás eredményeit dolgozza fel, amely a felsőoktatás négy képzési területének oktatásra nyitott oktatóival készült. A kutatás az oktatói élettörténetek alapján az oktatói identitásértelmezések legfőbb állomásait mutatja be, és ehhez kapcsolja az oktatók megélt tanulási tapasztalatait. Az eredmények a nemzetközi kutatások számára is új szempontokat vetnek fel, különösen jelentős az oktatásfejlesztői önértelmezés megjelenése. Az oktatók tanítással és saját szakmai fejlődésükkel, tanulásukkal kapcsolatos nézeteivel és tapasztalataival foglalkozik az ötödik fejezet, ami a hazai oktatók körében végzett, a képzési területek, fenntartók és földrajzi területek szerint reprezentatív online kérdőíves vizsgálatra épül. Az oktatói nézetek a tanításról és saját szakmai tanulásukról című fejezet eredményei alapján látszik, hogy a tanulásközpontú elképzelések bár megjelennek az oktatók tanításról alkotott nézeteiben, de igazán a saját szakmai fejlődésük, tanulásuk értelmezésében válik meghatározóvá a tanulásközpontúság. A képzési területek és a tanítási tapasztalatok szerinti elemzésekből kiemelendő a több képzési területen való tanítás pozitív hatása, valamint a szakmai fejlődés iránti nyitottság jelentőségének megnövekedése nemcsak a kezdő oktatók körében, hanem az életpálya későbbi időszakaiban is. A hazai felsőoktatásban kevés szó esik az oktatói kompetenciákról, nincsenek olyan konszenzusra épülő oktatói kompetencialeírások, amelyek elősegítenék az oktatói munka eredményességéről való gondolkodást vagy az oktatói fejlődés támogatását. Mindezért különösen fontos, hogy hogyan gondolkodnak maguk az oktatók az oktatói kompetenciák fontosságáról, és hogy mennyire érzik magukat eredményesnek az egyes területeken. Az Oktatói kompetenciák című hatodik fejezet ezt a kérdést járja körül az előző fejezet alapját is képező, a hazai oktatók körében végzett online kérdőíves vizsgálat alapján. Az eredmények azt mutatják, hogy a tanulásközpontú megközelítések szempontjából meghatározó kompetenciák közül vannak területek, amelyeket kifejezetten lényegesnek ítélnek meg
