Oldal 63 [63]
9. UDVARIASSÁG- ÉS BESZÉDAKTUS-VIZSGÁLATOK A MAGYARBAN
9.2. DICSÉRETEK (BÓKOK) ÉS FOGADÁSUK
Bár a dicséretek, bókok adása önálló beszédaktusként is tárgyalható
(ahogyan a kérés is a visszautasítás vagy a kérés teljesítése nélkül), mégis
szerencsésebbnek tartjuk a dicséretekre adott reakciókkal együtt tárgyalni,
mert szomszédsági párt alkotnak és jobban értelmezhetőek együtt.
A dicséret, bókolás eredendően az előkelő társadalmi osztályokon
belül, a legmagasabb státusúak üdvözlésére és hatalmának értékelésére
született meg. A későbbiek során jelentős nemi eltéréseket mutatott: a
dicséretek zömét elsősorban nők adják és nők kapják, a férfiak inkább
a nőket dicsérik, egymást csak kis mértékben. A bókok témája is eltér
a nemek mentén: a nőket elsősorban külső megjelenésükért dicsérik, a
férfiakat valamely tulajdonkért (Holmes 1995). A legtöbb dicséretet az
azonos státusú barátok esetében találták.
A dicséret fő funkciójaként a szolidaritás kifejezését, valamint a
társadalmi kapcsolatok ápolását szokás megnevezni, éppen emiatt
igényel választ is.
A bókolásban, de főként a rá adott reakciókban jelentős interkultu¬
rális különbségek figyelhetők meg. Az angol kultúrában egyszerre illik
követni két elvet: a bókolóval való egyetértését (Szerintem is szép),
illetve az önfényezés, öndicséret kerülését, a szerénység kifejezését
(Á, nem volt drága), ami viszont az első elv ellenében hat. Az amerikai
nyelvhasználatra a bókok elfogadása a legjellemzőbb, akárcsak a
németre, a szerénységi elvet követő visszautasítás él inkább a francia,
a perzsa és a kínai kultúrában. Az is nagy eltéréseket mutathat, hogy
a dicséret kinek szólhat, Japánban inkább a feljebbvalóknak, semmint
a családtagoknak. Kérdéses, hogy ez mennyire hozható összhangba
azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint a mediterrán és keleti kultú¬
rákra inkább a pozitív udvariasság jellemző, a nyugatiakra a negatív.
A bókkutatások alapján úgy tűnik, hogy éppen fordított a helyzet:
a nyugati társadalmak előtérbe helyezik a bókolóval való egyetértést,
ami épp a pozitív arc igényeinek felel meg. A keletieknél viszont nem
érzik helytelennek az egyet nem értést, és az sem gond, ha megsértik
a bókoló pozitív arcát. Az ellentmondás a már említett szerénységi elv
követésével magyarázható, amely egyes európai és keleti kultúrákban
meghatározóbb, hozzátéve, hogy az elmúlt évtizedekben sok változás
történt e téren is, a kínai kultúrában különösen (Chen 2010).
* 62°