OCR
9.1. AZ ELUTASÍTÁS BESZÉDAKTUSA A MAGYARBAN Brown és Levinson említett rendszerében (8.2.) a pozitív arcot fenyegető aktusok között szerepel az elutasítás, erősen arcfenyegető voltát egyfelől az adja, hogy a nyelvhasználónak nincs ideje felkészülni a kellemetlen válasz adására. Másfelől pedig azért, mert az elutasítás valamilyen mértékben mindenképpen támadni fogja a kérő fél arcát és a sajátunkat is, a károkat legfeljebb enyhíteni lehet. Szili 220 magyar adatközlő válaszát elemezve megállapította, hogy a magyarok elsősorban három fő stratégiát használnak a Beebe és szerzőtársai (1990) felvázolta 13-féle változatból. Ezek előfordulásuk gyakorisági sorrendjében a következők: s — indirekt formák kategóriáján belül szerepel a magyarázkodás, amikor a beszélő a nemleges válasza mögötti okokat (kifogásokat) tárja fel (Nem tudok elmenni, vizsgám lesz, arra kell készülnöm). Ez az egyetlen stratégia, ami önállóan is megjelenhet elutasításként, például: — Eljönnél velem táncolni? — Este tanulnom kell. s direkt formákon belül ez a tagadást magát jelenti valamilyen formában (nem; nem tudom megcsinálni; nem lehet, nem alkalmas). Nem performatív tagadásról van szó, azaz nem olyan formákat használunk, mint ezt megtagadom, elutasítalak. Ez utóbbi formákat csak speciális formális helyzetekben (pl. fegyverhasználat megtagadás) használják. s az indirekt formákon belül a sajnálat kifejezése fontos stratégia, mert jelentősen enyhíti a nemet mondás erejét (sajnos, nem tudok ott lenni; sajnálom, de a családom más programot talált ki nekem). A magyarban ezt a vizsgált többi nyelvhez képest gyakrabban használják, sokszor lexikai fokozókkal is erősítve erejüket (igazán sajnálom). A bemutatott három stratégiának megfelelő formákat a leggyakrabban egymással kombinálva használják a beszélők, egy tipikus példán szemléltetve: [Nagyon sajnálom (3)], ma fontos megbeszélésem van (5), nem tudok elmenni (2). Nem igaz tehát, hogy a magyarok nem mondanak nemet, inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy ha lehet, kerülik a direkt formákat, és ha nemet mondanak, az elutasítás arcfenyegető erejét mindenképpen enyhítik más stratégiák alkalmazásával. Jellemzően sajnálkozással és családi okokra vagy munkahelyi kötelességekre történő hivatkozással. +61 +