Oldal 61 [61]
OCR
9. UDVARIASSÁG- ÉS BESZÉDAKTUS-VIZSGÁLATOK A MAGYARBAN A magyar nyelvre vonatkozó empirikus beszédaktus-vizsgálatok közül háromra térünk ki röviden: a kérésekre, az elutasításokra és a bókok adására és fogadására. Az idevágó kutatási eredmények jól használhatóak a magyar mint idegen nyelv oktatásában is. Közös bennük, hogy diskurzuskiegészítő teszteken alapultak, nem gyűjtött korpuszokon, így elsősorban azt tükrözik, hogy a nyelvhasználók hogyan idézik fel a saját nyelvhasználatukat, miként jelenítik azt meg (szemben azzal, hogy milyen a tényleges nyelvhasználatuk). A diskurzuskiegészítő kérdőívben különböző szituációkba kell az adatközlőknek képzelniük magukat, és nyelvileg reagálniuk a párbeszéd hiányzó részében. Például: Utasítsa vissza a 13 éves unokaöccse meghívását! Unokaöccse: Eljössz velem az állatkertbe? Ön: re (Szili 2004). E kutatások mintája az 1980-as években indult CCSARP (Crosscultural Study of Speech-Act Realization Patterns) projekt volt, amely interkulturális pragmatikai különbségeket igyekezett feltárni nyolc nyelvben (héber, dán, orosz, angliai angol, amerikai angol, ausztrál angol, kanadai francia, német), különböző beszédaktusokban (BlumKulka — House és Kasper 1989). 9.1. AZ ELUTASÍTÁS BESZÉDAKTUSA A MAGYARBAN Az egyet nem értések kifejezése, illetve a nemet mondás beszédaktusa szorosan összefügg a későbbiekben bemutatandó kérésekkel, annak egyik lehetséges válaszpárja. Interkulturális szempontból lényeges szempont, hogy a közvetlen elutasítás, az explicit nemet mondás a magyarban igen udvariatlannak számít, amit egyes kelet-ázsiai kultúrák nyelvi gyakorlatával szokás párhuzamba állítani. + 60 +
