Oldal 61 [61]
9. UDVARIASSÁG- ÉS BESZÉDAKTUS-VIZSGÁLATOK
A MAGYARBAN
A magyar nyelvre vonatkozó empirikus beszédaktus-vizsgálatok közül
háromra térünk ki röviden: a kérésekre, az elutasításokra és a bókok
adására és fogadására. Az idevágó kutatási eredmények jól használha¬
tóak a magyar mint idegen nyelv oktatásában is. Közös bennük, hogy
diskurzuskiegészítő teszteken alapultak, nem gyűjtött korpuszokon,
így elsősorban azt tükrözik, hogy a nyelvhasználók hogyan idézik fel a
saját nyelvhasználatukat, miként jelenítik azt meg (szemben azzal, hogy
milyen a tényleges nyelvhasználatuk). A diskurzuskiegészítő kérdőívben
különböző szituációkba kell az adatközlőknek képzelniük magukat, és
nyelvileg reagálniuk a párbeszéd hiányzó részében. Például:
Utasítsa vissza a 13 éves unokaöccse meghívását!
Unokaöccse: Eljössz velem az állatkertbe?
Ön: re
(Szili 2004).
E kutatások mintája az 1980-as években indult CCSARP (Cross¬
cultural Study of Speech-Act Realization Patterns) projekt volt, amely
interkulturális pragmatikai különbségeket igyekezett feltárni nyolc
nyelvben (héber, dán, orosz, angliai angol, amerikai angol, ausztrál
angol, kanadai francia, német), különböző beszédaktusokban (Blum¬
Kulka — House és Kasper 1989).
9.1. AZ ELUTASÍTÁS BESZÉDAKTUSA A MAGYARBAN
Az egyet nem értések kifejezése, illetve a nemet mondás beszédaktusa
szorosan összefügg a későbbiekben bemutatandó kérésekkel, annak
egyik lehetséges válaszpárja. Interkulturális szempontból lényeges
szempont, hogy a közvetlen elutasítás, az explicit nemet mondás a
magyarban igen udvariatlannak számít, amit egyes kelet-ázsiai kultúrák
nyelvi gyakorlatával szokás párhuzamba állítani.
+ 60 +