Seite 51 [51]
OCR
8. AZ UDVARIASSÁG PRAGMATIKÁJA Az udvariasság nemcsak a nyelvészeti pragmatika egyik legmeghatározóbb, de legnépszerűbb témája is (Culpeper 2011). Az udvariasság egy nyelvi és nem nyelvi viselkedéses részt is magában foglal, amelyeken keresztül az emberek interperszonális viszonyaikat fenntartják, azt jelezve egymásnak, hogy tekintetbe veszik a többiek azzal kapcsolatos érzéseit, hogy miként bánjanak velük. Az udvariasság társas cselekvés és gyakorlat, amelynek során a szereplők közös értékeket erősítenek meg, és viselkedésük tükrözi, hogy az adott szituációban mit tekintenek helyénvalónak (Kádár 2017). 8.1. LEECH UDVARIASSAGI MAXIMÁI A Grice korábban említett elméletében szereplő Együttműködési Alapelv (Cooperation Principle, CP) (I. 6.) alapvetően a résztvevők együttműködését garantálja. Ebben a keretben az udvariasság egy vagy több maxima megszegésével áll elő, például a Mennyiség maximájának kihasználásával, ha terjengősebben adunk át egy rossz hírt a másiknak (Kádár 2017). Grice említ ugyan egy , Légy udvarias!" maximát is, de azt nem társalgási maximának tartja, mivel az utóbbiakat szűkebben értelmezi, és csak a beszélgetés céljával összefüggő szabályokat sorolja közéjük. Az előbbi elképzelés tehát továbbértelmezése Grice idevágó elgondolásának. A Grice-féle megközelítésből kinövő legmeghatározóbb udvariasságelmélet Geoffrey N. Leech (1983) nevéhez fűződik. Grice kiválóan rávilágított arra, hogy miként fejezik ki az emberek közvetetten magukat, vagyis hogyan és milyen implikatúrákat használnak (ettől még követve a CP-t); az indirektség miértjére azonban számos válasz adható, és az udvariasság egy igen meghatározó szempont ezek közül. Leech a CP-hez az Udvariassági Alapelvet (Politeness Principle, PP) adja hozzá, amely azt mondja ki, hogy , Minimalizáld (ha minden más változatlan) az udvariatlan gondolatok kifejezését!" és , Maximalizáld (ha minden más változatlan) az udvarias gondolatok kifejezését!? A PP-t 6 (41) udvari* 50 +
