nem ő, hanem a szöveget előtte hangosan elmondó John Roberts bíró
tett egy szót nem megfelelő helyre. Bár a szakértők úgy vélték, ennek a
tévesztésnek nincs jogi hatása, , elővigyázatosságból" mégis megismétel¬
tették az esküt Obamával — vagyis úgy tűnik, némi relevanciája mégis volt
az eljárás hibátlan kivitelezésének.
A (B2) elhibázására jellegzetes eset, ha az aktus valamilyen okból
kifolyólag nem tud befejeződni. Például bizonyos amerikai egyházi eske¬
tések során használatos fordulat a következő: Ha bárki tud olyan okról,
amiért ez a frigy nem köttethet meg, az most szóljon, vagy hallgasson
örökre. Abban ez esetben, ha valaki a kötendő házasság ellen indokot
tud felhozni (pl. a leendő férj már házas, a leendő ara csak a zöldkártya
miatt menne férjhez), akkor az nem jön létre.
Ennél triviálisabb eset, amikor azért szakad félbe egy eljárás, mert pl.
valamely fizikai körülmény meghiúsítja azt (a lánykérést el kell halasz¬
tani, mert a szabadtéri helyszínen hirtelen vihar támad).
Végezetül nézzük meg a visszaélések körét! A (T1) megszegését
tükrözi az az eset, amikor pl. az ígéretét az ígéretet tevő fél valójában
nem gondolja komolyan, a (I2)-ét pedig az, amikor komolyan gondolta
ugyan az ígéretét annak pillanatában, mégsem teljesíti, amit megfoga¬
dott, mert később meggondolta magát.
Austin a beszédaktusokat három aspektus — a lokúció, az illokúció és
a perlokúció — mentén vélte jellemezhetőnek. Pontosabban egy beszéd¬
aktus során szerinte három aktus megy végbe:
1. a lokúciós aktus, azaz egy megnyilatkozás bizonyos jelentéssel
és hangsorral való kimondása;
2. az illokúciós aktus, amelynek során a lokúciós aktussal jelölt
cselekvést tesszük meg;
3. valamint a perlokúciós aktus, amikor is valaminek a mondása
révén elérünk valamit, jellemzően a befogadó félben hatást
váltunk ki.