Oldal 43 [43]
7. A BESZÉDAKTUSOK
tésről, hanem éppen a részesei vagyunk. A megnyilatkozás tehát egyben
egy cselekvés elvégzése.
Austin kedvelt példáinak egy jó része ceremoniális, formálisabb
aktusokhoz kapcsolódik, így például egy hajó kereszteléséhez (Ezt
a hajót Oueen Elizabeth-nek nevezem el!) vagy végrendelkezéshez
(A karórámat fivéremre hagyom), de vannak köztük olyan hétköznapi
események is, mint a fogadás (pl. Fogadok egy ötösbe, hogy holnap esni
fog!), az ígéret (Ígérem, hogy elhozom) vagy a tanácsadás (Azt taná¬
csolom neked, hogy...).
A performatív megnyilatkozásokban ún. performatív igék és kifeje¬
zések (pl. felszentelem, hadat üzenek, elnevezem, akarom) szerepelnek,
amelyek néhány közös vonással jellemezhetők: egyes vagy többes szám első
személyűek, kijelentő mód jelen idejűek, cselekvő igeneműek és gyakran
társulnak olyan határozókkal, mint az ezennel vagy ezúton (pl. A rám ruhá¬
zott hatalomnál fogva ezennel házastársakká nyilvánítom Önöket).
Austin a performatívumok egyik osztályozásában megkülön¬
böztetett egymástól implicit és explicit változatokat. Explicit
performatívumoknak nevezte azokat, amelyek ki vannak bontva,
és jellemzően annak az aktusnak (fogadás, ígéret, végrendelkezés) az
elnevezésére használjuk őket, amelyeket épp végrehajtunk (fogadom,
ígérem, ráhagyom stb.). Az implicit performatívumok azonban nem
tartalmazzák a kérdéses aktusra vonatkozó performatív igét. Az ígéret
példáján szemléltetve: Ott leszek! vs. Ígérem, hogy ott leszek! Felmerül
a kérdés, hogy mi teszi lehetővé, hogy válasszunk a két megoldás
között, mikor melyiket használjuk. A válasz azonban bonyolult, mert
ez az adott beszédaktustól, a nyelvtől, a kultúrától és a kontextustól
is függhet. Austin szerint az implicit performatívumok bizonytalanok
lehetnek, mert nem világos, hogy pontosan mit is akart velük a megnyi¬
latkozó megvalósítani. Érvelését a Menj! példáján keresztül illusztrálta:
ebből az imperativusi alakból nem világos, hogy éppen parancsolás,
kérés, utasítás, tanácsolás vagy könyörgés történik-e (vö. Parancsolom/
kerlek/utasitalak, hogy menj ki!). Ehhez azonban hozzá kell tennünk,
hogy a konkrét kontextus ismeretében ez a bizonytalanság rendszerint
redukálódik, főleg olyan helyzetekben, ahol a beszédpartnerek közötti
társadalmi vagy hatalmi távolság nagyobb.
Ahogy említettük, maga a beszédaktus is meghatározhatja, hogy az
kifejezhető-e implicit formában, így a fogadásnál erre van mód (Fogad¬
s 42 +