OCR
6. GRICE TÁRSALGÁSI MAXIMÁI ÉS IMPLIKATÚRAELMÉLETE Néhány példa implikatúrák létrehozására maximaszegéssel: a. A: — Képzeld, felvettek a Harvardra! B: -— Ja, és én vagyok a dalai láma. Itt B beszélő a viszony és a minőség maximáját szegte meg; az implikatúra, illetve inferencia: Nem hiszem el, hogy felvettek oda.) b. A: Gyere el velem este moziba! B: — Tanulnom kell a holnapi zárthelyire. B megint a relevancia maximáját szegte meg; implikatúrája, illetve a feltehető inferencia a következő: Nem tudok elmenni veled ma este moziba. c. Reggel, iskolába-munkába készülő család, az apa a lassan öltözködő gyereknek a következőt mondja: — Fél nyolc van! A megszegett maxima itt egyfelől a mennyiségé, másfelől a viszonyé, hiszen csak kontextuális információkból érthető meg, hogy az apa miért közli az időt és miért épp azt közli (azért, mert ebben a helyzetben nagyon fontos, hiszen 8-kor kezdődik a tanítás és már előtte be kell érni az iskolába), vagyis az implikatúra/ inferencia: Elkésel az iskolából, ha nem öltözöl gyorsabban! Grice két fő implikatúratípust különböztet meg: a konvencionális, illetve a társalgási implikatúrákat. Lényeges, hogy csak az utóbbi esetében beszél maximaszegésről, hiszen az előbbi típusnál a megnyilatkozásban elhangzó egyes nyelvi elemek konvencionális jelentése idézi elő az implikatúrát magát. Az Ő angol, tehát bátor esetében a tehát jelentése hordozza azt az implikatúrát, miszerint az angolok bátrak. Ugyanezen ok miatt a megkövült metaforák, pl. egyes kedveskedő kifejezések (nyuszikám, angyalka, szívem) is tekinthetők konvencionális implikatúrának. Ezzel szemben a társalgási implikatúrák sosem a megnyilatkozás konvencionális jelentésének részei, hanem kontextuális információkból következtethetők ki. Két fajtájuk van: az általánosított társalgási implikatúrák, amelyek a beszélgetés szokványos menete alapján, az események konvencionális lezajlását, sztereotipikus rendjét feltételezve áll elő. Így az Ide tudnád adni a sót? kérdés közvetett kérésként értelmezendő (Kérlek, add ide a sót!), miközben a benne lévő nyelvi egységek konvencionális jelentése alapján a befogadó képességét firtatjuk (vö. 7.2., a Searle-nél hozott vonatos példával). A partikuláris (alkalmi) « 38 ¢