Oldal 39 [39]
6. GRICE TÁRSALGÁSI MAXIMÁI ÉS IMPLIKATÚRAELMÉLETE
Néhány példa implikatúrák létrehozására maximaszegéssel:
a. A: — Képzeld, felvettek a Harvardra! B: -— Ja, és én vagyok a dalai
láma. Itt B beszélő a viszony és a minőség maximáját szegte
meg; az implikatúra, illetve inferencia: Nem hiszem el, hogy
felvettek oda.)
b. A: Gyere el velem este moziba! B: — Tanulnom kell a holnapi
zárthelyire. B megint a relevancia maximáját szegte meg;
implikatúrája, illetve a feltehető inferencia a következő: Nem
tudok elmenni veled ma este moziba.
c. Reggel, iskolába-munkába készülő család, az apa a lassan öltöz¬
ködő gyereknek a következőt mondja: — Fél nyolc van! A megsze¬
gett maxima itt egyfelől a mennyiségé, másfelől a viszonyé,
hiszen csak kontextuális információkból érthető meg, hogy az
apa miért közli az időt és miért épp azt közli (azért, mert ebben
a helyzetben nagyon fontos, hiszen 8-kor kezdődik a tanítás
és már előtte be kell érni az iskolába), vagyis az implikatúra/
inferencia: Elkésel az iskolából, ha nem öltözöl gyorsabban!
Grice két fő implikatúratípust különböztet meg: a konvencionális,
illetve a társalgási implikatúrákat. Lényeges, hogy csak az utóbbi
esetében beszél maximaszegésről, hiszen az előbbi típusnál a megnyi¬
latkozásban elhangzó egyes nyelvi elemek konvencionális jelentése idézi
elő az implikatúrát magát. Az Ő angol, tehát bátor esetében a tehát
jelentése hordozza azt az implikatúrát, miszerint az angolok bátrak.
Ugyanezen ok miatt a megkövült metaforák, pl. egyes kedveskedő kife¬
jezések (nyuszikám, angyalka, szívem) is tekinthetők konvencionális
implikatúrának.
Ezzel szemben a társalgási implikatúrák sosem a megnyilatkozás
konvencionális jelentésének részei, hanem kontextuális informáci¬
ókból következtethetők ki. Két fajtájuk van: az általánosított társal¬
gási implikatúrák, amelyek a beszélgetés szokványos menete alapján,
az események konvencionális lezajlását, sztereotipikus rendjét feltéte¬
lezve áll elő. Így az Ide tudnád adni a sót? kérdés közvetett kérésként
értelmezendő (Kérlek, add ide a sót!), miközben a benne lévő nyelvi
egységek konvencionális jelentése alapján a befogadó képességét firtatjuk
(vö. 7.2., a Searle-nél hozott vonatos példával). A partikuláris (alkalmi)
« 38 ¢