Page 38 [38]
OCR
6.2. IMPLIKATURAK keresik a váltás okát. Így ha a főnöküket a folyosón kritizáló kollégák egyike hirtelen, bármiféle előzetes jelzés nélkül vált témát és egy új mozifilmről kezd beszélni, feltételezhető, hogy a megelőző téma vált hirtelen szalonképtelenné, pl. hallótávolságba került a főnök vagy valamelyik bizalmasa. Legitim módon természetesen számos módon megg lehet változtatni a témát, ennek egyik szokásos kivitelezése a témaváltó diskurzusjelölők használata, pl. Jut eszembe, Beszéljünk másról! Még arról akartam beszélni, hogy.... A mód (modor) maximája alapvetően a társalgáshoz történő hozzájárulás világossá tételére és kellő tempóban való végrehajtására vonatkozik. 6.2. IMMPLIKATÚRÁK Grice elméletének sarokköve az a felismerés, hogy a hétköznapi társalgások során sokszor megszegünk a maximák közül egyet vagy többet, és ezáltal implikatúrákat hozunk létre. Az implikatúrák olyan mögöttes közlések, amelyeket a beszélők nyelvileg nem jelenítenek meg, nem mondanak expliciten ki, de a diskurzusba odaértenek, és amelyeket kontextuális tényezők tesznek világossá. Az implikatúrákat a beszélők nyelvi közlésének jellege, azok társalgási maximákhoz való viszonya váltja ki, amelyeket a helyzeti információkkal együttesen lehet relevánsként értelmezni. Ami tehát a megnyilatkozói oldalon implikatúraként jelenik meg, az a befogadói oldalról (pragmatikai) következtetés (inferencia) lesz (és bár nyilvánvalóan lehet különbség a beszélő szándékolta implikatúra és a befogadó következtetése között, a továbbiakban az egyszerűség kedvéért együttesen említjük a kettőt). A maximák be nem tartására vonatkozóan Grice többféle módot is ismertet. Így a maximákat meg lehet sérteni (ez esetben a megnyilatkozó valószínűleg félrevezeti a befogadót); ki lehet bújni alóla, jelezve, hogy valamilyen ok miatt nem tudjuk vagy akarjuk követni; ütközhetnek is maximák, gyakran akkor, ha a beszélőnek nincs elég információja az adott tárgyról. Implikatúrákat (társalgási fajtájúakat) azonban csak úgy lehet létrehozni, ha a beszélő nyilvánvalóan megszeg (illetve megsért) egy vagy több társalgási maximát, hiszen a beszédpartnere azt feltételezi, hogy követi az Együttműködési Alapelvet, tehát a maximaszegés okaként implikált tartalmat keres.
