Page 28 [28]
OCR
5.1. A DEIXIS meg, az ő jelen idejére mutat rá. A térbeli elrendeződésre az első fordulóban két, egymást feltételező deiktikus nyelvi elem utal, az elmész és az oda. Az elmész alkalmazásával a beszélő utalni tud az ő és a beszélgetőtársának térbeli helyzetére, továbbá arra is, beszédpartnere a mostani helyzetétől távolodni fog. Mindezzel együtt arra a jelentésre is közvetlenül tud utalni, hogy ő nem szándékozik menni (tehát az éppen aktuális térbeli elhelyezkedésétől távolodni) vagy még nem biztos ebben. Ezzel együtt az oda is egy térben tőle távol levő pontra mutat rá. 5.1.1. A DEIXIS FAJTÁI A társas deixis azokat a nyelvi műveleteket öleli fel, amelyek a beszédesemény személyviszonyait érinti. Egyfelől ide sorolható a személydeixis, mely a résztvevői szerepek megjelenítését végzi el, másfelől az ahhoz szorosan kötődő attitűddeixis, mely a résztvevői szerepekhez kapcsolódó társadalmi viszonyokat teszi felismerhetővé. (3) Jó napot kívánok, tanár úr! Hol lesz az órája? A (3) példában személydeixist a birtokos személyjel (-ja) valósítja meg. Ez ugyanis a beszélőhöz képesti befogadó/címzett szerepére képes közvetlenül utalni. A társasdeixist a jó napot, a tanár úr, és a magázó formát megvalósító E/3 birtokos személyjel (-ja) fejezi ki. A magyar nyelvben a személydeixis az igei személyragokon és a birtokos személyjeleken kívül személyes névmások és azok ragozott alakjaival, illetve személyragozott névutókkal is kifejezhető. Az attitűddeixis jellemző kifejező eszközei a tegező és a magázó formák (személyes névmások, igei személyragok, birtokos személyjelek), valamint a különböző felszólító, megszólító (pl. a (3) példában a tanár úr) és üdvözlő formák (pl. jó napot kívánok). A személydeixis legalapvetőbb esetei a beszélő/megnyilatkozó jelölésére szolgáló E/1 és a befogadót/címzettet jelölő második személyű (magázás esetében harmadik személyű) nyelvi eszközök. Az első (én, "mi") és második (te; ti), illetve harmadik személyű (jelen esetben csak az 6, tők") nyelvi formák alkalmazása között alapvető különbség van. A harmadik személyűek ugyanis csak az első és a második személyűekhez képest értelmezhetők. Vonatkozhatnak tehát bárkire, aki nem részese a beszédeseménynek, nem tölti be a megnyilatkozó és a címzett
