OCR
3.1. A KONTEXTUS ÖSSZETEVŐI A Közös Európai Referenciakeret (2002) egy adott európai társadalomra és annak kultúrájára speciálisan jellemző tudáskereteket és forgatókönyveket (1) a mindennapi élet, (2) az életkörülmények, (3) az interperszonális viszonyok (ideértve a hatalmi és szolidaritási viszonyokat is), (4) az értékrendek és attitűdök, (5) a testbeszéd, (6) a társadalmi szokások és (7) a rituális viselkedés kategóriákba rendezi. A mindennapi élethez tartoznak például az ételek és az italok, az ünnepnapok, a munkaidő és a munka szervezésével kapcsolatos szokások, illetve a szabadidő eltöltésére irányuló tevékenységek. Az életkörülmények kategóriájába az életszínvonalt, a lakáskörülményeket és a jóléti berendezkedés kérdését sorolja. Az interperszonális viszonyok közé tartozik például a társadalom osztályrendszere, felépítése, a nemek és a generációk közötti viszony, a család és szerkezete, a munkahelyi kapcsolatok, politikai és vallási csoportok és a közöttük levő kapcsolat, a faji és a közösségi viszonyok. Az értékrendek és attitűdök a következő tényezők viszonylatában mutathatnak kulturális eltéréseket: társadalmi osztály, foglalkozások, vagyon (jövedelem és örökség), regionális kultúrák, biztonság, intézmények, hagyomány és társadalmi változás, történelem (kiemelkedő történelmi személyek és események), kisebbségek (faji és vallási), nemzeti identitás, politika, művészetek, vallás és humor. A társadalmi szokások interkulturális összetevői például a pontosság, az ajándék, az öltözködési szokások, a tabuk kérdése; az étkezések forgatókönyve, a viselkedési és társalgási szokások, a tartózkodási idő hossza, illetve a búcsúzás forgatókönyve. A rituális viselkedés a következő tudáskeretekben és forgatókönyvekben mutathat kulturális eltéréseket: a vallásgyakorlás formái; a rítusok, a születés, a házasság, a halál témája és megítélése, a közönség viselkedése nyilvános előadásokon és ünnepeken, ünnepségek, fesztiválok, táncok, kocsmák, klubok sajátos forgatókönyvei (vö. KER 2002: 123-124). A diskurzusok adekvát értelmezéséhez figyelembe kell venni azokat a célokat és szándékokat is, melyek érdekében megnyilatkozunk, tehát azokat az ismereteket, hogy miért történik a megnyilatkozás. A megnyilatkozások ugyanis mindig valamilyen emberi, társadalmi cselekvés kontextusában jönnek létre, ezáltal beleilleszkednek azokba a nem nyelvi természetű cselekvések sorába, amelyek a másik ember viselkedésére vonatkoznak, illetve ahhoz igazodnak (Tolcsvai 2001: 71—73). Az (1) példában a Nem sütünk palacsintát? kérdéssel a beszélő azon