Oldal 13 [13]
2. A NYELVI TEVÉKENYSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
hogy a beszédpartnerek nemcsak hallják, hanem látják is egymást, és
a verbális és hallható nonverbális jelzések mellett képesek érzékelni a
diskurzus megértéséhez hozzájáruló gesztusokat és mimikát. A beszé¬
lőnek ugyanakkor nincs annyi ideje beszédének megtervezésére, mint az
írás esetében. A beszélt nyelvi tevékenységet tehát alapvető spontenitás
jellemzi.
A közvetett interakcióban (Tátrai 2011: 77) nem érvényesül a
beszélő és a befogadó szituációja közötti szoros egység. A szövegalkotás
és -befogadás folyamata aszimmetrikussá válik (Iser 1996), amelynek
következtében a szöveg eltávolodik a létrehozásának szituációjától (Ong
1998). A szövegalkotónak ennélfogva a szemtől szembeni kommuniká¬
cióhoz kapcsolódó lehetőségek hiányával számolva kell érvényesíteni a
stratégiáit. Az írott nyelvi tevékenységet tehát alapvetően a tervezettség
jellemzi. Akárcsak a beszélt nyelvi tevékenységben, az írott szöveg
esetében is diskurzusról van szó, ahol a diskurzus egyik résztvevője a
szöveg, a másik pedig a befogadó (vö. Tolcsvai Nagy 2001).
FELADATOK
1. Gyűjtse össze, kezdő szinten milyen beszélt és milyen írott nyelvi
diskurzusokkal találkozik a nyelvtanuló! Figyelje meg, ezek a
diskurzusok szerkezetileg és tartalmilag mennyiben változnak a
nyelvtanulás során!
2. Mind a beszélt, mind az írott nyelvi diskurzusok megjelenhetnek
informális vagy formális beszédhelyzetben. Hozzon ezekre példát!
Figyelje meg, mennyiben módosulnak a fentebb leírt jellemzők!
s 12 e