Oldal 291 [291]
OCR
290 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat ta és egyéb kispolgári nézeteket valló elemek kerültek ki. A Szövetség segítségével számos színházból eltávolították a kommunistákat, egyes helyeken, mint pl. az Operettszínházban a párttagokat fegyelmi elé állították (pl. Keleti László, Hadics László), több helyen ugyancsak eltávolították a kommunista igazgatót (Pl. Major Tamás, Horvai István, Szendrő Ferenc, Ruttkai Otto)” Egy ugyancsak 1958-as Feljegyzés a Színházi szövetségről címet viselő irat szerzője pedig szinte már a forradalom kirobbantásával vádolta az akkorra már feloszlatott szövetséget: , A volt Színház- és Filmművészeti Szövetség, mely eszmei és gyakorlati előkészítőjévé vált az ellenforradalomnak, 1956 novembere után személyi összetételét, valamint a terület fertőzöttségét tekintve alkalmatlanná vált elvi, eszmei irányító szerepének betöltésére."" A Kádárrendszer - akárcsak az Írószövetség esetében - új lapot kívánt nyitni. Ugyanakkor az újraalapított szövetségben, mely a Színházművészeti Szövetség nevet viselte, a mindennapi ügykezelésben az MSZMP és az Művelődésügyi Minisztérium irányítási taktikája már óvatosabb volt, jobban építettek az öncenzúrára. A Színház- és Filmművészeti Szövetség, akárcsak a Kamara, kevéssé bizonyult tehát reziliens szervezetnek. A pártállami közegben nem tudta hatékonyan képviselni sem a szakma, sem a politikai centrum érdekeit. Ráadásul nem volt olyan közbizalommal bíró vezetője, aki Robozhoz hasonlóan hoszszabb távon képes lett volna alkalmazkodni a politikai kontextus leginkább a Szovjetuniótól függő változásaihoz. A kezdetben militáns sztálinista alakulat így - paradox módon - az 1956-os forradalom egyik szellemi előkészítő jévé, majd támogatójává vált. Amikor a Színház- és Filmművészeti Szövetség vezetősége a forradalmat követően megpróbált autonóm szakmai érdekképviseleti fórumot teremteni, akkor a szervezetet feloszlatták. Utódszervezete, a Színházművészeti Szövetség tevékenysége az 1980-as évek végére azonban egyre szakmaibbá vált. Tagozatainak vezetői a pártállami időszak utolsó korszakában a döntéshozatalban aktív partnerek lettek, és fokozatosan igyekeztek visszaszerezni a szakmai autonómia elemeit. Az 1989-es társadalmi fordulatot követően Magyarországon a kiterjedt - ällami, illetve önkormányzati fenntartású - kőszínházak rendszere a közép-európai régióban szinte egyedüliként fennmaradt. Eközben a rendszerváltoztatás óta eltelt időszakban közfinanszírozást remélő alternatív és magánszínházak sora jelent meg. Ez a tendencia a színházi struktúra újbóli átalakulását előlegezi. A repertoárral és szerződtetett társulattal rendelkező kőszínházi modell # MNLOL XIX-I-4-aaa MM Aczél György miniszterhelyettes általános iratok 50. d. 62. tét. 5. MNL OL MSZMP Tudományos és Kulturális o. 288. f. 33./1958. 12. őe.
