Oldal 289 [289]
OCR
288 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat , tt két veszély fenyeget. Az egyik: létrehozni kapitalista módra az igazgatók szövetségét, függetlenül ettől a Szövetségtől, a másik: létrehozni egy kontra-szövetséget, amely művészekből áll. Ez lehetetlen dolog, de ugyancsak lehetetlen az, hogy a Szövetségben csak a színházak vezetői képviseljék a színészek ügyeit. Én úgy gondolom, hogyha a színházak élére olyan vezetők, olyan igazgatók és rendezők kerülnek, akik a társulat bizalmát élvezik, akkor elkerülhetetlenül, majdnem alapszabályszerűen azt kell kimondani, hogy a mindenkori, bár évenként változó színházi vezetőség tagja kell, hogy legyen a Szövetségnek, és ezen túlmenően egyensúlyszerűen a színészek számára is részvételt kellene biztosítani a Szövetségben. Most ne a régi felépítésű színházra gondoljatok, és ne is a maira, hanem arra, amelyet szeretnénk kialakítani. [...] Hogyan ismerje meg a Szövetség a társulat belső életét, ha nincs ott az, aki vezet és nincsenek ott azok, akiket vezetnek. Itt két veszély lehetséges. Ha csak az igazgatók vannak ott, akkor marad megint az okosok gyülekezete, mely elszakadt a tagságtól. Ha pedig csak a tagságra támaszkodunk és nincsenek ott a művészi vezetők, akkor a legnagyobb tájékozatlanság uralkodik." Gellért 1956 decemberében még mintha bízott volna egy harmadikutas megoldásban: egy az egész szakmára nyitott, kevésbé formális, de állam által fenntartott színházi érdekvédelmi szervezet életképességében. , Én azt az álláspontot képviseltem, hogy aki valamelyik színháznál szerződésben van, az szövetségi tag. [...] Ez a szervezeti élet csak akkor folyhat, ha állandó vonzóerőt gyakorol a színészekre, ezt csak sokkal szabadabb keretek és formák között lehet megteremteni." Gellért az 1953 utáni korszak szellemében írókra bízná a színházak irányítását. , De azt hiszem, a jövőben egységesen azt szeretnénk, hogy az eszmei irányítást, a színházak vezetését a magyar íróknak adjuk át. Még nevek is hangzottak el, így Keresztúry Dezső és Illés Endre neve. Mindketten kitűnő emberek, akik rendkívül alkalmasak arra, hogy színházat vezessenek." Ebből is látszik, hogy Gellért művész-, illetve népművelő színházban gondolkodott. Az nem is kapott hangot a gyűlésen, hogy a színháznak más (például szórakoztató) funkciója is lehet. A konszolidációt követően az új kulturális politika irányítóinak persze eszükbe se jutott írókra bízni a színházakat, vagy a szövetség átalakítását illetően Gellért tanácsai szerint eljárni. Ehelyett a belügyminiszter 1957. április 20-án feloszlatta a Színház- és Filmművészeti Szövetséget. Ezután Aczél György koordinálásával megkezdődött a színházi mező , újrarendezése". 44 Uo., 138-139. 45 Uo., 149. 416 OSZK SZT Irattar Fond 18/68/3 153.
