Oldal 286 [286]
OCR
A pártállami színházi irányítás és a Színház- és Filmművészeti Szövetség... e 285 A forradalom idején a szövetségi vezetés egyes korábban befolyásos képviselőit - pl. Gáspár Margitot, Major Tamást - az általuk vezetett társulatok megtagadták. Ez arra utal, hogy nem a szakmai érdekvédelem képviselőiként tekintettek rájuk. A Színház- és Filmművészeti Szövetség átalakult, a közhangulatot immár jobban képviselő vezetése még a forradalom leverése után is ellenállt, a színházak sztrájkoltak. Az alakuló, a társadalmi reakcióktól még tartó Kádár-rezsim kezdetben tárgyalásokba bocsátkozott a Színház- és Filmművészeti Szövetség megújult elnökségével. A cél a konszolidáció elősegítése és a színházak sztrájkjának megszüntetése lehetett. Erről az átmeneti időszakról tudósít az a gyorsírói feljegyzés, mely a szövetség elnökségének a Népművelési Minisztérium képviselőivel 1956. december 27-én tartott megbeszéléséről tudósít. Jelen voltak Köpeczi Béla mint elnök és mint a minisztérium képviselője, továbbá Balla Katalin, Bessenyei Ferenc, Dayka Margit, Egri István, Hahn György, Kárpáthy Gyula, Nyáry László, Szakáts Miklós, Szász Károly, Tarnai József, valamint Fenyő Imre és később Gellért Endre. Látható, hogy a Színház- és Filmművészeti Szövetséget már nem a pártaktíva tagjai képviselik e tárgyaláson, ahol a minisztériumi megbízottal a szövetség újjászervezésének módjáról és a szakma autonómiájának határairól egyeztetnek. Köpeczi a még óvatos Kádár-féle vezetést képviselve taktikusan, nem támadóan lép fel. Célja a szövetséget irányítók álláspontjának, kompromisszumkészségének felderítése. A filmesekkel együtt- vagy külön működés kérdését veti fel elsőként, bár a lényegi dilemma a szövetség viszonya a Kádár vezette hatalomhoz: , Végre tisztában kell lenni azzal, hogy valóban a szövetség önmaga áll fel filmesek nélkül, ha önmaga áll meg, akkor vezetősége reprezentatív-e, ha igen, akkor hogyan állunk a legalitással és az illegalitással és az ehhez hasonló problémákkal. Ezeket tisztán kell látni."" Köpeczi kész egyeztetni a pesti és vidéki színházakba kinevezendő vezetők kényes témájában is. Az új vagy régi-új igazgatók kinevezése, áthelyezése, a színházak egyfajta újraelosztása 1957 végéig domináns téma a Népművelési Minisztériumból alakult Művelődésügyi Minisztérium és a kulturális irányításban fontos szerepet játszó Aczél György irataiban. Az 1956. decemberi tárgyaláson a színházak nagyobb autonómiája igényével párhuzamosan felvetődik az állami támogatás esetleges megvonásának veszélye is. Köpeczi tagadja, hogy ilyen szándék lenne: , gazdaságilag is önállóvá kell tenni a színházat, ami nem jelenti feltétlenül a szubvenció megvonását, hanem azt jelenti, hogy gazdaságilag is szabadon mozogjon a szín» OSZKSZT Irattär Fond 18/68/3.
