Page 281 [281]
280 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat
légköre és színházi szakma általi elfogadottsága Gábor alábbi értékelése sze¬
rint nem sokat változott a pártaktíva megalakulása után sem:
5 A szövetségi munkában részben a függetlenített titkár, részben néhány ve¬
zető művész szava döntött. (Major, Gellért, Horvai, Gábor, stb.) [...] Az ide¬
ológiai harc, véleménycsere, mely az egész választott vezetőségnek, az egész
szövetségi tagságnak feladata lett volna, gyakran csak ezen a szűk körön
belüli vitákban, néha torzsalkodásokban folyt és dőlt el, nem a művészek
kollektív véleménycseréje révén, hanem néhány vezető művész egymásköz¬
ti, nem nyilvános vitájában. [...] A művészek nagy része nem tudta ma¬
gát azonosítani azzal a hanggal, ahogy a Szövetség egyes vezetőségi tagjai
a művészi, ideológiai kérdéseket tárgyalták. A művészek érzékenységét jo¬
gosan sértette a beszámolók, bírálatok gyakran rideg, ledorongoló, kioktató
és durva hangja, sértette az, hogy a Szövetség vezetésében, az elvi kérdések
megoldásában őket nem vették teljes értéktieknek.”*
Már az új szakasz jele volt, hogy a gyűlésen részt vevő színigazgatók, akik
Sztálin életében feltehetőleg elfogadták volna e formális önkritikát, most el¬
lentámadásba mentek át, és kritikájuk a szövetség működésének alapkérdé¬
seit érintette. Szendrő Ferenc a beszámolót bírálta:
, Gábor elvtárs jelentése lényegében formális. Nem őszinte. Nem hiszek eb¬
ben a jelentésben. Nem érzem Gábor elvtársnak az őszinte, kommunista
önkritikáját. [...] És valóban a színház dolgozói között az a vélemény - és
erről beszélni kell - hogy színházi életünket egyes személyek vezetik, mégpe¬
dig kizárva a színházi élet dolgozóit, és ezek Gábor elvtárs, Szilágyi elvtárs¬
nő, Kende elvtárs és Rohonyi elvtársnő. [...] Szövetségellenes hangulat van
a színházak dolgozói között. Népszerűtlen. Valóban sóhivatalnak tekintik és
érzik a színház dolgozói a szövetséget. [...] Én úgy gondolom, hogy mielőtt
ezt a jelentését Gábor elvtárs elkészítette volna, jó lett volna, ha elment vol¬
na egy pár színházba és megnézte volna, hogy mi folyik ott, milyen élet van
az egyes színházakban."
Ilyen személyeskedő támadást a BSZSZ jegyzőkönyveiben soha nem olvas¬
hattunk. Saját belső dokumentumaik alapján is kitűnik tehát, hogy a Szín¬
ház- és Filmművészeti Szövetség 1953-ig elsősorban irányítani akart, nem
képviselni. Nem a tagság, hanem a pártállami centrum felől fogalmazódtak
meg azok a kérdések, melyekkel a szövetség foglalkozott. A Színház- és Film¬
3 Uo.
u Uo.