Oldal 279 [279]
278 « III. Magänszinhäz-ellenes érvelés és gyakorlat
Mikor a pártaktíva következő ülésén, 1951. augusztus 31-én a közgyűlés
előkészítéséről tárgyaltak, elsősorban az agitáció formáiról esett szó: fali¬
újságokról, népnevelőkről, villámújságokról, jelmondatokról. Nem tartot¬
ták problematikusnak a közgyűlési hozzászólások előzetes megszervezését
sem. Az 1951. szeptember 9-i titkári beszámolóból kiderült, hogy a színház¬
szakmai szövetségekben szokásos, érdekvédelmi területen elért sikerekkel
szemben mit könyveltek el a Színház- és Filmművészeti Szövetség eddigi
tevékenysége legf6bb eredményeiként.? Megemlitették az 1950. szeptember
15-16. között megrendezett első Színházi konferenciát, az 1951. július 7-9.
között tartott Vidéki színházi konferenciát, a Színház és Filmművészet című
szakmai folyóirat megindítását, az eddig megszervezett 2 egésznapos kon¬
ferenciát, 4 gyűlést, 14 fogadást, 40 szakmai előadást, 34 ankétot, 25 szak¬
osztályülést, 31 értekezletet. A színház társadalmi szerepének átértelmezése,
a repertoár és a játékstílus egységesítésére való törekvés és a szovjet kulturális
transzfer felgyorsítása állt tehát a Színház- és Filmművészeti Szövetség első
időszaka tevékenységének fókuszában.
Ugyanezt a szellemet és célt képviselték a szövetség kiadványai, például
a részletes, de elsősorban ideológiai szempontú kritikákat közlő Színház és
Filmművészet. A Színház- és Filmművészeti Főiskola Tudományos Osztá¬
lyával és a Magyar Szovjet Társaság Színházi Szakosztályával közösen ad¬
ták ki az elsősorban tanulmányokat közlő Színházi tájékoztatót, mely 1951
októberétől Színház- és Filmművészeti Tájékoztató címen látott napvilágot.
A BSZSZ nem jelentetett meg kiadványt. A sajtóban kommiünikék segítségé¬
vel kommunikálta döntően a magánszínházak gazdasági helyzetével foglal¬
kozó állásfoglalásait. A Színészújság, a Budapesti Színészek Szövetségének és
a Budapesti Színészek Szövetsége Nyugdíjintézetének hivatalos lapja pedig,
mely 1923 és 1931 között jelent meg, inkább általános tájékoztató, mint kri¬
tikai fókuszú volt.
Sztálin haláláig a radikálisan átszervezett színházi élet irányítását ma¬
gabiztosan felvállaló, az új elitet reprezentáló kommunista művészek által
vezetett szövetség - a gyakran alkalmazott vita-forma ellenére - döntően
egyirányú kommunikációt alkalmazott. A Színház- és Filmművészeti Szö¬
vetség mellett nem létezhettek más szakmai fórumok. Erről tanúskodik egy
1952. februári, a Népművelési Minisztérium iratanyagában található doku¬
mentum, melyben értesítik a fővárosi színházak igazgatóit, hogy a színészek,
illetve a színházak és a filmgyár művész-dolgozói számára a jövőben csak
a Színház- és Filmművészeti Szövetség rendezésében tartható szakmai elő¬
adás." A rendezvényeken a minisztériumi és pártirányvonal által kijelölt
7 MNL OL MDP Agit. prop. O. 276. F. 89. cs. 396. őe.
28 MNL OL XIX-I-3-a 239. d. 8775/11-6-2/1952.