Page 278 [278]
A pártállami színházi irányítás és a Színház- és Filmművészeti Szövetség... e 277
Szövetség évente rendezett közgyűléseinek anyagát a Színház és Filmművé¬
szet című folyóirat közölte. Az ott publikált, gyakran megfélemlítő hangne¬
mű beszédekben dominált a kritika és az önkritika. Ugyanakkor a szövetség
pártaktívájának MNL OL-ban őrzött dokumentumai - melyek nem a nyilvá¬
nosság számára íródtak, és elsősorban a felső pártszervekkel folytatott kom¬
munikációt tartalmazzák - még hevesebb belső harcokról tudósítanak. Nem
a BSZSZ-üléseken jellemző - mindenki elmondja a véleményét, majd egyez¬
tetett döntés születik - eljárás volt jellemző, hanem indulatok, ellenszenvek
kinyilvánítása. Gábor Miklós az 1951. június 23-i kommunista aktíva-ülésre
készített beszámoló-vázlatában így fogalmaz vezetőtársairól:
„Ebböl az önteltségből, szakmai arisztokratizmusból alakult ki Major és
Horvai klikkje. A színházi terület ügyei lényegében csak két kommunista
ügyei voltak. Csak fokozta a művészek félelmét, idegenkedését az, hogy jó¬
ideig ehhez a baráti csoporthoz tartozott Berczeller elvtárs, a színházi főosz¬
tály volt vezetője és így azt érezhették, hogy szerződés vagy nem szerződés
ügyében is ők döntenek."
Miként tudta volna az egész színházi szakmát hatékonyan képviselni ez a ve¬
zetőcsoport, melynek tagjai, hasonló politikai meggyőződésük, elkötelezett¬
ségük ellenére, ennyire nem tudtak együttműködni? A dokumentumokból
kitünö folyamatos fruszträciöjukat az a bevallhatatlan teny is okozta, hogy
a megfélemlítő társadalmi közegben, sajtó- és szólásszabadság hiányában
a deklarált célként kitűzött őszinte vitaszellem megvalósíthatatlan volt. Gá¬
bor Miklós az 1951. június 23-i kommunista aktíva ülésen próbált magya¬
rázatot találni a szövetségi vezetés kudarcára, de a rendszer logikája szerint
a megoldás csak a , még több párt" lehetett:
»A Szövetségben nem volt pártaktíva, ezért nem volt egységfront. A Szö¬
vetségben nem érvényesült a kommunisták vezető szerepe, ezért nem érvé¬
nyesültek a pártszerű módszerek, a kritika-önkritika, a legszabadabb vita,
ezért volt félelem, gyanakvás, bizonytalanság, közöny és érdektelenség,
ezért nem volt élet és fejlődés. Egységfront csak a Párt vezetésével lehetséges,
e nélkül csak emberektől, élettől elszakadt klikk, személyi kultusz. És a párt¬
aktíva megalakulásának legelső eredménye éppen a pártonkívüli művészek
aktívabb bevonása lesz a Szövetség tényleges, nem formális vezetésébe."
35 MNLOL MDP Agit. prop. O. 276. F. 89. cs. 402. 6e.
2 Uo.