Oldal 278 [278]
OCR
A pártállami színházi irányítás és a Színház- és Filmművészeti Szövetség... e 277 Szövetség évente rendezett közgyűléseinek anyagát a Színház és Filmművészet című folyóirat közölte. Az ott publikált, gyakran megfélemlítő hangnemű beszédekben dominált a kritika és az önkritika. Ugyanakkor a szövetség pártaktívájának MNL OL-ban őrzött dokumentumai - melyek nem a nyilvánosság számára íródtak, és elsősorban a felső pártszervekkel folytatott kommunikációt tartalmazzák - még hevesebb belső harcokról tudósítanak. Nem a BSZSZ-üléseken jellemző - mindenki elmondja a véleményét, majd egyeztetett döntés születik - eljárás volt jellemző, hanem indulatok, ellenszenvek kinyilvánítása. Gábor Miklós az 1951. június 23-i kommunista aktíva-ülésre készített beszámoló-vázlatában így fogalmaz vezetőtársairól: „Ebböl az önteltségből, szakmai arisztokratizmusból alakult ki Major és Horvai klikkje. A színházi terület ügyei lényegében csak két kommunista ügyei voltak. Csak fokozta a művészek félelmét, idegenkedését az, hogy jóideig ehhez a baráti csoporthoz tartozott Berczeller elvtárs, a színházi főosztály volt vezetője és így azt érezhették, hogy szerződés vagy nem szerződés ügyében is ők döntenek." Miként tudta volna az egész színházi szakmát hatékonyan képviselni ez a vezetőcsoport, melynek tagjai, hasonló politikai meggyőződésük, elkötelezettségük ellenére, ennyire nem tudtak együttműködni? A dokumentumokból kitünö folyamatos fruszträciöjukat az a bevallhatatlan teny is okozta, hogy a megfélemlítő társadalmi közegben, sajtó- és szólásszabadság hiányában a deklarált célként kitűzött őszinte vitaszellem megvalósíthatatlan volt. Gábor Miklós az 1951. június 23-i kommunista aktíva ülésen próbált magyarázatot találni a szövetségi vezetés kudarcára, de a rendszer logikája szerint a megoldás csak a , még több párt" lehetett: »A Szövetségben nem volt pártaktíva, ezért nem volt egységfront. A Szövetségben nem érvényesült a kommunisták vezető szerepe, ezért nem érvényesültek a pártszerű módszerek, a kritika-önkritika, a legszabadabb vita, ezért volt félelem, gyanakvás, bizonytalanság, közöny és érdektelenség, ezért nem volt élet és fejlődés. Egységfront csak a Párt vezetésével lehetséges, e nélkül csak emberektől, élettől elszakadt klikk, személyi kultusz. És a pártaktíva megalakulásának legelső eredménye éppen a pártonkívüli művészek aktívabb bevonása lesz a Szövetség tényleges, nem formális vezetésébe." 35 MNLOL MDP Agit. prop. O. 276. F. 89. cs. 402. 6e. 2 Uo.
