Oldal 271 [271]
OCR
270 « III. Magänszinhäz-ellenes érvelés és gyakorlat bokat kell íratni velük, úgy, hogy azok megfeleljenek a Párt politikai célkitűzéseinek, de ne avuljanak el egy hónap alatt. [...] Sztárjainkat is nevelni kell, nem szabad ugyan parancsolgatni nekik, de meg kell értetni velük, hogy a mi stilusunk szerint jdtsszanak.”” Az atalakitas gyors, a hangnem magabiztos volt. Nem ttinik ki, hogy a fenti célokkal elégedetlen színházi alkotók bármilyen érdekvédelmi szervezethez fordulhattak volna panaszukkal. A június 8-i ülésen Berczeller a következő évad előkészítéséről referált a színházi átalakítást vezénylő meghívottak - Major Tamás, Gáspár Margit, Márky Géza, Méray Tibor, Debreceni Ferenc, Horvai István, Simon Zsuzsa, Szendrő Ferenc, Fejér István és Hlatky Jánosné - előtt. Egyikük nevével sem találkoztunk a két háború közötti magánszínházi működés vizsgálata kapcsán, teljesen új személyi kör vette tehát át a színházi terület irányítását. Berczeller az értekezleten így írta le a teljes átalakítás célját, a valóságban aztán létrejönni képtelennek bizonyuló szocialista realista ideált: , a Párt elutasítja a művészet a művészetért" reakciós polgári elvét, magas színvonalú, a valóságot, tehát a nép életét és harcait ábrázoló, az igazságot kereső, a demokratikus népi eszmék győzelmét hirdető optimista művészetet kíván." Ebben a megújításban az újonnan kinevezett színigazgatói gárdának kiemelt szerepet szántak. Ez azonban teljesen eltért a magánszínházi keretekben megoldandó feladataiktól. »A színházi vezetőknek el kell érniük, hogy a színészek politizáljanak, ki kell építeni a párton kívüli kommunisták frontját is." Nemcsak az előadások, hanem a társulati, sőt a színészi magánlét átpolitizálása is cél volt tehát. Ennek egyik terepe a színházi MDP-szervezet volt, amelynek agresszív aktivitasformai nemcsak a párttagokra hatottak. 1950 után amúgy is a színházakra kötelezően kirótt politikai feladatok sokasága jelent meg. Egyes, a Szovjetunióból importált aktivitásformák - például a munkás-művész találkozó, az előadások munkások általi bírálata — szimbolikus célja a művészi szféra demokratizálásnak demonstrálása volt. Az elvárt, sőt szorgalmazott politikai aktivizálódás következő foka az MDP-be való belépés volt, legmagasabb szintje pedig a színházi reform megvalósításában való aktív részvétel, elsősorban a Színház- és Filmművészeti Szövetség keretei között. Ezt az optimális attitűdöt képviselte a Fővárosi Operettszínház igazgatónője, Gáspár Margit. Az ő Rákosi Mátyásnak írt levele a színház totális politikai érdekek alá rendelésének elfogadását demonstrálja: > MNL OL XIX-I-3-n 1. d. 3 MNLOL XIX-I-3-n 2. d. 4. Uo.
