Oldal 271 [271]
270 « III. Magänszinhäz-ellenes érvelés és gyakorlat
bokat kell íratni velük, úgy, hogy azok megfeleljenek a Párt politikai célki¬
tűzéseinek, de ne avuljanak el egy hónap alatt. [...] Sztárjainkat is nevelni
kell, nem szabad ugyan parancsolgatni nekik, de meg kell értetni velük, hogy
a mi stilusunk szerint jdtsszanak.””
Az atalakitas gyors, a hangnem magabiztos volt. Nem ttinik ki, hogy a fenti
célokkal elégedetlen színházi alkotók bármilyen érdekvédelmi szervezethez
fordulhattak volna panaszukkal. A június 8-i ülésen Berczeller a követke¬
ző évad előkészítéséről referált a színházi átalakítást vezénylő meghívottak
- Major Tamás, Gáspár Margit, Márky Géza, Méray Tibor, Debreceni Fe¬
renc, Horvai István, Simon Zsuzsa, Szendrő Ferenc, Fejér István és Hlatky
Jánosné - előtt. Egyikük nevével sem találkoztunk a két háború közötti ma¬
gánszínházi működés vizsgálata kapcsán, teljesen új személyi kör vette tehát
át a színházi terület irányítását. Berczeller az értekezleten így írta le a teljes
átalakítás célját, a valóságban aztán létrejönni képtelennek bizonyuló szo¬
cialista realista ideált: , a Párt elutasítja a művészet a művészetért" reakciós
polgári elvét, magas színvonalú, a valóságot, tehát a nép életét és harcait áb¬
rázoló, az igazságot kereső, a demokratikus népi eszmék győzelmét hirdető
optimista művészetet kíván." Ebben a megújításban az újonnan kinevezett
színigazgatói gárdának kiemelt szerepet szántak. Ez azonban teljesen eltért
a magánszínházi keretekben megoldandó feladataiktól.
»A színházi vezetőknek el kell érniük, hogy a színészek politizáljanak, ki
kell építeni a párton kívüli kommunisták frontját is." Nemcsak az előadá¬
sok, hanem a társulati, sőt a színészi magánlét átpolitizálása is cél volt tehát.
Ennek egyik terepe a színházi MDP-szervezet volt, amelynek agresszív ak¬
tivitasformai nemcsak a párttagokra hatottak. 1950 után amúgy is a szín¬
házakra kötelezően kirótt politikai feladatok sokasága jelent meg. Egyes,
a Szovjetunióból importált aktivitásformák - például a munkás-művész ta¬
lálkozó, az előadások munkások általi bírálata — szimbolikus célja a művészi
szféra demokratizálásnak demonstrálása volt. Az elvárt, sőt szorgalmazott
politikai aktivizálódás következő foka az MDP-be való belépés volt, legma¬
gasabb szintje pedig a színházi reform megvalósításában való aktív részvétel,
elsősorban a Színház- és Filmművészeti Szövetség keretei között. Ezt az op¬
timális attitűdöt képviselte a Fővárosi Operettszínház igazgatónője, Gáspár
Margit. Az ő Rákosi Mátyásnak írt levele a színház totális politikai érdekek
alá rendelésének elfogadását demonstrálja:
> MNL OL XIX-I-3-n 1. d.
3 MNLOL XIX-I-3-n 2. d.
4. Uo.