Page 269 [269]
268 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat
hattak a kapitalizmus légkörétől. Művészeinknek most meg kell tanulniuk
látni a fényes tiszta napvilágnál. Ebben a helyzetben igen nagy szükség van
a művészeti szövetségekre."
Nevelés, ideológiai harc: ezek az új jelszavak, melyek egyike sem érdekvé¬
delmi jellegű. , A művészeti szövetség egyik nagy föladata, hogy a színház,
film és rádió művészeti dolgozóinak szocialista emberré alakulását elősegít¬
se. A Színház- és Filmművészeti Szövetség ezeket a feladatokat csak az MDP
iránymutatása nyomán, a többi művészeti szakszövetséggel szoros együtt¬
működésben végezheti el."
Az egymást váltó főtitkárok érvelésmódja jól jelzi az államosításhoz kap¬
csolódó szándékok kettősségét. Staudot az az értelmiségi elképzelés inspirál¬
ta, hogy ha a színházi működés megszabadul a profittermelés kényszerétől,
az új művészi lehetőségeket nyit meg. Jákó Pált nem vették fel a Kamarába.
Korai kapcsolata az illegális KMP-vel, emiatti letartóztatása mind afelé mu¬
tat, hogy őt elsősorban a számára lehetőséget nyújtó politikai közösséghez
való hűség, az új társadalmi berendezkedés mindenáron való megteremtése,
majd megőrzése motiválta. A színház feladatát az új társadalmi rend ideoló¬
giájának alátámasztásában látta. Művészi sikereiről nemigen tudunk, karri¬
erje végig az állampárthoz kötődött, erről tanúskodik miskolci színigazgatói
posztja, elnyert kitüntetései. Jákó a színházi pártkáder típusát jeleníti meg.
Magam az államosítás hosszútávú következményeit a színházi és szakmai
irányítás szintjén, az egész 1949-1989-es időszakra vonatkozóan a Staud által
képviselt baloldali értelmiségi, illetve a Jákó által reprezentált kommunista
pártkáderi attitűdök kapcsolódásaként, illetve időnkénti küzdelmeként tu¬
dom elsősorban értelmezni.
35
Sebestyén György: Megalakult a Színház- és Filmművészeti Szövetség, Színészek Lapja, 1949.
augusztus-november, 6-8. 9.
36 Uo.