Oldal 264 [264]
OCR
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... « 263 Azonban már az első feladatnál meg kell állapítanunk, hogy azt a munkát, melyet Szakszervezetünk dr. Staud Géza vezetése alatt eddig érdekvédelmi vonalon kifejtett, nem tartjuk teljesen kielégítőnek. Helytelen volt az például, hogy a Szakszervezet jelentékeny mértékben foglalkozott egyes színigazgatók, hangversenyrendezők és más vállalkozók ügyeinek képviseletével és így gyakran a munkahely védelme? lényegében nem jelentett mást, mint vállalkozói érdekek védelmét. A Szakszervezet elsősorban és mindenek felett a színészek és a színház egyéb dolgozóinak érdekvédelmi szervezete." Annak a szervezetnek, nevezetesen a Kamara törekvéseinek képviseletével vádolták Staudot, amellyel - ahogy utaltam rá -— többször is nyíltan szembeszállt. Idézett publicisztikai tevékenysége pedig minden elemében a társadalmival párhuzamos színházi reformot támogatta. Miért volt akkor szükség új főtitkárra a színészszakszervezetben, miért vált Staud kegyvesztetté? E kérdésekre talán sikerül választ találni, ha beleolvasunk azokba a jegyzőkönyvekbe, melyek rögzítették, hogy a Staudot pozícióiban felváltó Jákó Pál" miként tárgyalt a Budapesti Színigazgatók Testületének vezetőségével. Arról, hogy korábban Staud milyen stílusban egyeztetett a kollektív szerződés megkötéséhez vezető tanácskozásokon, nincs forrásunk. Az 1948-as tárgyalásokba Magyarics Lászlónak, a Budapesti Színigazgatók Testülete titkárának hagyatéka enged némi betekintést." A Budapesti Színigazgatók Szövetsége irattárának méretéhez nem hasonlítható, töredékesen fennmaradt dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy az egyeztetés témái és formái idézték ugyan az 1939 előtti gyakorlatot, de erőteljes tartalmi különbségek is voltak. Elsősorban a színigazgatók és a színészek érdekvédelmi szervezeteinek 1948-as, a korábbitól eltérő hatalmi pozíciójából következően. Egyre több ponton érzékelhető a színigazgatók feletti politikai kontroll, amit a színészszakszervezet tárgyalódelegációja közvetített. Ezt példázza a kollektív szerződésről folyó tárgyalás 1948. július 7-i jegyzőkönyve. Egyeztetés volt ugyan, de lényegében mindenben a Magyar Színészek Szabad Szakszervezetét képviselő, 1932-től KMP-tag Jákó Pál mondta ki a döntő szót. 26 N.N.: Uj utakon, Szineszek Lapja, 1948. aprilis, 1. 7 Jako Pal (Bp., 1901. januar 18. - Bp., 1977. november 11.): színész, rendező, színigazgató. A Színművészeti Akadémián diplomát szerzett (1925), utána Párizsban rendezést tanult. 1926-tól szinész és rendező volt a Pécsi Nemzeti Színházban, majd Alapi Nándor Országos Kamaraszínházában, később a Magyar Színházban és az Új Színházban. 1932-ben tagja lett a KMP-nek. Részt vett a legális és illegális munkásművelődési mozgalmakban, a munkás-színjátszásban, 1936-tól az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) munkájában. Mozgalmi munkájáért több ízben letartóztatták. 1945 után a Madách Színház tagja lett. 1946-1947-ben a Színművészeti Akadémián a játékgyakorlat tanára volt. 19481950-ig a Színészek Szabad Szakszervezetének főtitkára. Egy évadot a győri színháznál töltött, majd az Állami Faluszínházban játszott. Ezután ismét a Madách Színház szerződtette. 1957-től 1961-ig, nyugdíjazásáig a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt. # Magyarics László hagyatéka OSZK SZT Irattár Fond 32 I. /3.
