Oldal 262 [262]
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... « 261
Feltételezése ugyanakkor szemben állt a korabeli magyar színházi alkotók
nagyon változatos társadalmi beágyazottságával. Egy későbbi cikkében el¬
ismerni kényszerül a színházi szakma sokféle politikai beállítódását, mikor
jelentős szakemberhiányra panaszkodik.
, Mindazok, akik a színházpolitika irányításában részt vesznek, állandó¬
an ezzel a szinte megoldhatatlannak látszó kérdéssel kerülnek szembe és
sokszor a legjobb szándékok is megbuknak az emberhiányon. [...] A szí¬
nészképzés reformja mellett tehát az új magyar művelődéspolitikának gon¬
doskodnia kell arról, hogy jó színigazgatókat és kitűnően képzett színházi
gazdasági embereket is neveljen."
A Színházban megjelent egyik utolsó cikkében, megint csak egy korabeli saj¬
tókampány részeként Staud — Gáspár Margit ideológiai alapú operettreform¬
jának elveit hangoztatva — a régi , burzsoá? librettók átírása mellett érvel. Itt
is azt a logikát követi, ami a politikai átalakuláshoz - ami Magyarországon
nem spontán, hanem a szovjet hadsereg hatására ment végbe — automatiku¬
san művészi stílusváltást kapcsolna.
, Nyilvánvaló tehát, hogy nem a műfaj haldoklik, hanem csak az operett¬
szerzők kerültek válságba. Valószínűleg nem találták még meg azokat az új
tartalmakat, amelyekkel ezt a népszerű színpadi formát a kor követelmé¬
nyeinek megfelelően meg lehet telíteni és aktuálissá lehet varázsolni. [...]
Meggyőződésünk, hogy az operett meg fog újhodni az új társadalomban
és megnemesedett tartalommal fogja továbbra is betölteni fontos színházi
hivatását."
Folytathatnánk a sort, de ennyiből is megállapítható, hogy Staud 1945-1948
között lankadatlanul egy színházi működési és irányítási reformot készít elő.
Mindennek fényében meglepő az a minden bizonnyal politikai indíttatású
fordulat, amelyről 1958-ból származó önéletrajzában számol be:
5 A felszabadulás után 1945 márciusában a Nemzeti Bizottság a színházi
dolgozók központi Igazolóbizottsága elnökévé nevezett ki, az év májusában
pedig a színészek egyhangúan az újonnan alakult Magyar Színészek Szabad
Szakszervezetének a főtitkárává választottak meg. 1945 őszén a Minisztéri¬
um még a Színművészeti Főiskola dramaturgiai tanszékének vezetésével is
megbízott. Mindhárom tisztemben igyekeztem a legbecsületesebben helyt¬
3 Staud Géza: Nincs ember, Színház, IV. évfolyam, 1948. 9. 3.
A Staud Géza: Az operett válsága, Színház, IV. évfolyam, 1948. 14. 1.