Oldal 241 [241]
OCR
240 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége Ugyanebben a számban triumfál a posztjáról rövidesen leköszönő Kiss Ferenc: , a jövő színházi évadtól kezdve zsidó tőke a budapesti magánszínházaknál nem lesz. Ez talán a legnagyobb eredmény, mert ahol a tőke, ott a szellem és irányítás, keresztény tőke nélkül keresztény művészet sem produkálható."" A BSZSZ-tisztikar kiiktatására tett kamarai erőfeszítések fényében mindazonáltal meglepő, hogy az 1938 előtti BSZSZ-vezetőségi tagokat csak a német megszállás után zárták ki a Kamarából. Ez a Budapesti Közlöny 1944. március 31-i számában publikált döntés , a m. kir minisztérium 1.220/1944. számú rendelete a zsidók sajtókamarai, valamint színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában" című rendelet végrehajtása volt. Különös módon a BSZSZ irattárában nem találtam sehol utalást arra, hogy 1944 tavaszáig - legalábbis e kizáró határozat szerint - kamarai tag volt dr. Komor Gyula ügyvezető elnök, Roboz Imre elnök, valamint a tisztikar tagjai közül Roboz Aladár, dr. Bárdos Artúr, Föld Aurél, Joób (Ziffer) Dániel és Wertheimer Elemér. A fentiekben a BSZSZ kiiktatásának színigazgatói olvasatát kaptuk. A témához azonban kapcsolódnak más, hasonlóképp izgalmas történetek. A Kamarát, pontosabban a magánszínházi szférában erősebb állami kontrollt szorgalmazó színészek zöme ugyanis tényleg létbizonytalanságban élt, a vidéki színjátszás pedig valóban vergődött. De még a színigazgatók autonómiáját sikerrel kóstolgató miniszteri biztosnak, dr. Antalfia Antalnak is meglehetett a maga küzdelmes története. Hiszen 1947-ben népbírósági büntetőügy érintettje volt," és neve megtalálható a Jászkisérre kitelepítettek listáján, ahonnan 1953 novemberében költözhetett Kistarcsára. Összegzésként: a szabad pályájukon karriert csináló, zömében self-made man BSZSZ-vezetők hosszan kitartó lojalitását a hatóságok irányába (reménykedés segítségükben, bizalom belátási képességükben) elsősorban korábbi rendszeres, időnként baráti kapcsolataik magyarázták. Az is a két világháború közötti elitekbe való betagozódásukra utal, hogy akik túlélték közülük a háborút, csak rövid időre, és csak a politikai taktika okán kaptak lehetőséget színház irányítására 1945 után. Jób Dánielt a Vígszínház élén buktatták meg 1948-ban. Előtte ő próbálta folytatni a színigazgatói érdekvédelmet az 1938 előtti formákban, de már nem követelt vezető pozíciót a szakmán belül a magánszínház-igazgatóknak. A baloldali érzelmű Bárdos Artúrral, az akkor már fővárosi tulajdonú Belvárosi Színház régi-új igazgatójaként még megünnepeltették az általa alapított teátrum harmincéves jubileumát 1946. november 24-én. De művészi és színházvezetői szabadsága hiányát 7% Magyar Színészet, III. évfolyam, 1941. 9. 2. 7 A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Népügyészség iratai. Büntető iratok HU BEL - XXV.2.b - 2938 - 1947.
