Oldal 241 [241]
240 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége
Ugyanebben a számban triumfál a posztjáról rövidesen leköszönő Kiss
Ferenc: , a jövő színházi évadtól kezdve zsidó tőke a budapesti magánszín¬
házaknál nem lesz. Ez talán a legnagyobb eredmény, mert ahol a tőke, ott
a szellem és irányítás, keresztény tőke nélkül keresztény művészet sem
produkálható."" A BSZSZ-tisztikar kiiktatására tett kamarai erőfeszítések
fényében mindazonáltal meglepő, hogy az 1938 előtti BSZSZ-vezetőségi ta¬
gokat csak a német megszállás után zárták ki a Kamarából. Ez a Budapesti
Közlöny 1944. március 31-i számában publikált döntés , a m. kir minisztéri¬
um 1.220/1944. számú rendelete a zsidók sajtókamarai, valamint színművé¬
szeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában" című
rendelet végrehajtása volt. Különös módon a BSZSZ irattárában nem talál¬
tam sehol utalást arra, hogy 1944 tavaszáig - legalábbis e kizáró határozat
szerint - kamarai tag volt dr. Komor Gyula ügyvezető elnök, Roboz Imre
elnök, valamint a tisztikar tagjai közül Roboz Aladár, dr. Bárdos Artúr, Föld
Aurél, Joób (Ziffer) Dániel és Wertheimer Elemér.
A fentiekben a BSZSZ kiiktatásának színigazgatói olvasatát kaptuk.
A témához azonban kapcsolódnak más, hasonlóképp izgalmas történetek.
A Kamarát, pontosabban a magánszínházi szférában erősebb állami kont¬
rollt szorgalmazó színészek zöme ugyanis tényleg létbizonytalanságban élt, a
vidéki színjátszás pedig valóban vergődött. De még a színigazgatók autonó¬
miáját sikerrel kóstolgató miniszteri biztosnak, dr. Antalfia Antalnak is meg¬
lehetett a maga küzdelmes története. Hiszen 1947-ben népbírósági büntető¬
ügy érintettje volt," és neve megtalálható a Jászkisérre kitelepítettek listáján,
ahonnan 1953 novemberében költözhetett Kistarcsára.
Összegzésként: a szabad pályájukon karriert csináló, zömében self-ma¬
de man BSZSZ-vezetők hosszan kitartó lojalitását a hatóságok irányába
(reménykedés segítségükben, bizalom belátási képességükben) elsősorban
korábbi rendszeres, időnként baráti kapcsolataik magyarázták. Az is a két
világháború közötti elitekbe való betagozódásukra utal, hogy akik túlélték
közülük a háborút, csak rövid időre, és csak a politikai taktika okán kap¬
tak lehetőséget színház irányítására 1945 után. Jób Dánielt a Vígszínház élén
buktatták meg 1948-ban. Előtte ő próbálta folytatni a színigazgatói érdekvé¬
delmet az 1938 előtti formákban, de már nem követelt vezető pozíciót a szak¬
mán belül a magánszínház-igazgatóknak. A baloldali érzelmű Bárdos Artúr¬
ral, az akkor már fővárosi tulajdonú Belvárosi Színház régi-új igazgatójaként
még megünnepeltették az általa alapított teátrum harmincéves jubileumát
1946. november 24-én. De művészi és színházvezetői szabadsága hiányát
7% Magyar Színészet, III. évfolyam, 1941. 9. 2.
7 A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Népügyészség iratai. Büntető iratok HU BEL - XXV.2.b
- 2938 - 1947.