Oldal 240 [240]
Színházi , átállítás" - a pesti magánszínházi mező önszabályozó... s 239
, Azok, akikre e törvény kedvezőtlenné vált, minden irányban megpróbáltak
ellenkezni és kígyót-békát kiabáltak ránk. S ha a Kamara, a választmány
határozatának végrehajtását kérte tőlük, nem restelltek bennünket felsőbb
hatóságainknál bepanaszolni, kikkel azt iparkodtak elhitetni, hogy a Kama¬
ra ugynevezett »szinhdzi diktaturdra« torekszik.””
A Kamara irányítói tehát érzékelték, hogy a színigazgatók esetenként átnyúl¬
tak a fejük felett. A közlönyből kiderül a BSZSZ-nek, illetve zászlóshajójának,
a Vígszínháznak azon (sikeresnek nem bizonyuló) törekvése is, hogy belülről
befolyásolja a kamarai döntéshozatalt. A színművészeti főosztály választmá¬
nyának tagja volt Harsányi Zsolt, a Vígszínház igazgatója, a művészeti ügy¬
kezelők szakcsoportjának pedig Hegedűs Tibor vígszínházi rendező. A szín¬
művészeti tanács tagja lett Gerster István, a Vígszínház titkára. Ugyanakkor
feltűnő, hogy a BSZSZ korábbi végrehajtó bizottságából senki nem került
a Kamara döntéshozói közé.
Az 1940. januári számban Kiss Ferenc elnök tovabbra is az ,,atallitassal”
szembeni ellenállás erejére panaszkodik: , ilyen harcos esztendőt hiába ke¬
resnénk az elmúlt idők történetében, mint a Kamara felállításának, a magyar
nemzeti színjátszás átszervezésének esztendeje." A BSZSZ-t a Kamara le¬
győzni végül csak jogalkotási segítséggel tudta, a már említett 1941. augusz¬
tusi, a színházi vállalatokkal (üzemekkel) kapcsolatos gazdasági kérdések
tárgyában kiadott rendeletbe foglalt tiltásokkal, fenyegetésekkel: , Budapes¬
ten működő színházi vállalat (üzem) céljára szolgáló helyiség és az ahhoz tar¬
tozó berendezés (felszerelés) használata tárgyában kötött szerződésben a bér¬
beadó haszonrészesedést sem a maga, sem más számára ki nem köthet."
Újhelyi József Színházi , átállítás" című írásában kifejezetten a pesti színigaz¬
gatók maradék befolyásának megtöréseként üdvözli a rendeletet:
, Megtörtént az, amire a jobboldali közvélemény oly régóta vár: a pesti szin¬
házak végre keresztény kézbe kerültek. [...] most végre sorra került a szín¬
igazgatói front is. Ez az utolsó volt a legnehezebb. Itt repültek a legzordabbul
a petárdák. [...] Még a legbennfentesebbek sem hitték el egészen az utolsó
pillanatig, hogy egy begyepesedett balhit megdőlhet, hogy az a szinte be¬
szuggerált állítás, hogy szinhdzat »csak ezek az emberekc tudnak csinálni,
eltűnhetik egy szelfuvallatra.””
74 N.N.: Kiss Ferenc beszéde, Magyar Szinészet, I. évfolyam, 1939. 9, 3.
7 Kiss Ferenc: Boldog és megelégedett Üjesztendôt!, Magyar Színészet, II. évfolyam, 1940/1. 1-2.
Budapesti Közlöny, 184. szám. 1941. aug. 14. 3.
7 — Újhelyi József: i. m. 1.