Oldal 229 [229]
OCR
228 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége ség ellehetetlenülni látszik, miáltal Roboz eddigi -— sokszor eredményesnek bizonyuló - alkalmazkodásra épülő kommunikációs taktikája is megkérdőjeleződhet. , Nagyságos Roboz Imre vezérigazgató úrnak Kékes Kedves Imre, express-leveledet vettem és bárhogy is igyekszem újra elolvasni a rendeletet, nem látom azt az optimizmust jogosultnak, amely leveledből kitűnik. A javaslattal szemben a 12 hónap, a több színház feletti igazgatás és a szerepvisszaadás kivételével minden maradt a régiben, sőt - véleményem szerint - az 5 osztályba sorolás például a 20-8096 arányt tekintve még súlyosabb, mint az eredeti javaslatban volt. Nem látom a tényét annak, hogy a javaslattétel medrébe terelődik a Kamara működése, mert a javaslattétel csak frázis, tudtommal az eredeti javaslatban is így volt (nem tudok precízen nyilatkozni, mert a javaslatot elvetted tőlem és nincs példányom). A fontos intézkedések ugyanazok, amelyek a javaslatban voltak, kiveszi egyszerűen az igazgató kezéből a színházvezetés lényegét és a Kamarára teszi. Nem tudom, hogy honnan veszed azt, hogy a kollektív szerződés megmarad? Ezt a rendelet egyetlen pontjából sem látom, ellenben a megalakításra vonatkozó rendeletből csak azt tudom megállapítani, hogy 1939. január 1-én életbe lép a törvény. Egyébként minden újabb emlékiratot, etc. teljesen feleslegesnek tartok. Mert hogyha most, amikor módjuk volt, nem vették figyelembe javaslatainkat, kevés remény van arra, hogy - amikor nagyobb nehézséget okoz a változtatás - akkor figyelembe veszik. Vasárnap délután Maglódon kaptam meg a javaslatot, mielőtt telefonon felhívtalak, átolvastam és hétJőn délelőtt tanulmányozás céljából Bárdosnak átadtam, aki velem teljesen egy véleményen van. Hétfőn délben felhívtam dr. Fodort és kérdeztem, mit szól ehhez, mire azt mondta, hogy még nem tud állást foglalni, mert még nem tanulmányozta a rendeletet. Wertheimer Elemért és Bródyt is felhívtam, akiket nem találtam, és akik hétfőn este visszahívtak azzal, hogy még nem olvasták át a javaslatot. Ezek után úgy érzem, hogy kár volna itt minden további tanácskozás. Őket nyilván nem érdekli annyira a kérdés, mint bennünket, mert ma estig sem hívtak vissza. Mindenesetre este még egyszer megkísérlek Wertheimerrel beszélni. Tegnap felhívott Kaufman a Marton irodából azzal, hogy jöjjek át a jegyirodába a jövő évi szerződést megbeszélni. Természetszerűleg nem mentem. Ma délelőtt újra beszéltem Kaufmannal, aki csodálkozott, hogy az ügyet nem óhajtottam elintézni, pedig ők az összes többi színházzal - a Vígszínház kivételével - megegyeztek. Mondtam, hogy szeretném a Te visszaérkezésedet megvárni. Egyébként sem találom a jegyirodát alkalmasnak ilyen kérdés letárgyalására. Marton Böskével is
