Page 219 [219]
OCR
218 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége sürget, Hóman Bálint Szentesen így fogalmaz: , a zsidóság aránytalanul vesz részt a kulturális életben és a sajtóban. E fenyegető légkörben Antalfia a BSZINSZ nevében felmondja a szövetségközi megállapodást. Bár a paritás a tárgyalódelegációk összetételében még adott, egyenlő feltételekről már nem lehet beszélni. Az igazgatók feltűnően sürgetik az új megállapodást, legalább a következő évadra biztosítani kívánva pozíciójukat. Június 13-ra informális tárgyalást kezdeményeznek a miniszteri biztossal. A fenyegető jogszabályra szemérmes körülírással utalnak, annak hatálybalépését kitolnák: , Jól tudjuk, hogy a parlamentben legutóbb elfogadott törvény alapján az egész színészetre kiható átszervezés fog a közeljövőben történni. Azt hisszük azonban, hogy ez nem vonatkozhatik az 1938/39. évadra." A június 15-i elnökségi értekezleten (már a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítása címet viselő törvény május 29-i kihirdetése után) Roboz még mindig optimista, mert Antalfiától úgy értesült: „a miniszter kívánja, hogy az u. n. zsidójavaslattól függetlenül köttessék meg a szövetségközi megállapodás az új szezonra." A vezetőség tagjai inkább érzik a veszélyt. Dr. Bródy Pál novemberi színházzárást vizionál, dr. Herman Richárd , hangoztatja, hogy a színigazgatók testvéri összefogásban egyesülve készüljenek a jövőre." Itt bukkan fel először a Kamara mint alternatív színházi érdekképviseleti szerv, melynek fenyegető tervéről a hiperaktív Roboz már egyeztetett is minisztériumi kapcsolataival: , Elnök ismertette eljárását vitéz dr. Haász Aladár min. tan-nál, beszélgetését dr. Mészáros Sándor min. titkárral. Bemutatja az elaborátumot, amelyet elkészített, és amely a miniszterhez lenne beterjesztendő." Roboz lojalitását táplálhatta, hogy egyes minisztériumi tisztviselők előzetes tájékoztatása (tanácsai?) alapján fogalmazhatta meg a miniszternek címzett ellenérveit. A hatóságokkal ápolt jó viszony esetleges fenntarthatóságára utalt, hogy a színészek és színigazgatók kollektív megállapodását is sikerült tető alá hozni. A BSZSZ-elnök tehát kompromisszumot volt képes kimunkálni az immár megszelídítettnek remélt miniszteri biztossal, akit efféle dicséretekkel igyekezett lekenyerezni: , Engedje meg Méltóságos Uram, örömömnek adjak kifejezést a felett, hogy ez a megegyezés simán, jóformán súrlódások nélkül sikerült, amiben kétségkívül nevezetes része van Méltóságod bölcs megértésének és objektivitásának, amit hálás készséggel szeretnék megállapítani." A megállapodás létrejötte azért is fegyvertény volt, mert az már a zsidó4 Uo. 4 OSZK SZT Irattar BSZSZ iratai 223/3077/78. 44 Uo. #* Uo. 46 Uo. 7 Uo.
