sürget, Hóman Bálint Szentesen így fogalmaz: , a zsidóság aránytalanul vesz
részt a kulturális életben és a sajtóban. E fenyegető légkörben Antalfia
a BSZINSZ nevében felmondja a szövetségközi megállapodást. Bár a paritás
a tárgyalódelegációk összetételében még adott, egyenlő feltételekről már nem
lehet beszélni. Az igazgatók feltűnően sürgetik az új megállapodást, legalább
a következő évadra biztosítani kívánva pozíciójukat. Június 13-ra informális
tárgyalást kezdeményeznek a miniszteri biztossal. A fenyegető jogszabályra
szemérmes körülírással utalnak, annak hatálybalépését kitolnák: , Jól tudjuk,
hogy a parlamentben legutóbb elfogadott törvény alapján az egész színészet¬
re kiható átszervezés fog a közeljövőben történni. Azt hisszük azonban, hogy
ez nem vonatkozhatik az 1938/39. évadra."
A június 15-i elnökségi értekezleten (már a társadalmi és gazdasági élet
egyensúlyának hatályosabb biztosítása címet viselő törvény május 29-i ki¬
hirdetése után) Roboz még mindig optimista, mert Antalfiától úgy értesült:
„a miniszter kívánja, hogy az u. n. zsidójavaslattól függetlenül köttessék meg
a szövetségközi megállapodás az új szezonra." A vezetőség tagjai inkább
érzik a veszélyt. Dr. Bródy Pál novemberi színházzárást vizionál, dr. Herman
Richárd , hangoztatja, hogy a színigazgatók testvéri összefogásban egyesülve
készüljenek a jövőre." Itt bukkan fel először a Kamara mint alternatív szín¬
házi érdekképviseleti szerv, melynek fenyegető tervéről a hiperaktív Roboz
már egyeztetett is minisztériumi kapcsolataival: , Elnök ismertette eljárását
vitéz dr. Haász Aladár min. tan-nál, beszélgetését dr. Mészáros Sándor min.
titkárral. Bemutatja az elaborátumot, amelyet elkészített, és amely a mi¬
niszterhez lenne beterjesztendő." Roboz lojalitását táplálhatta, hogy egyes
minisztériumi tisztviselők előzetes tájékoztatása (tanácsai?) alapján fogal¬
mazhatta meg a miniszternek címzett ellenérveit. A hatóságokkal ápolt jó
viszony esetleges fenntarthatóságára utalt, hogy a színészek és színigazgatók
kollektív megállapodását is sikerült tető alá hozni.
A BSZSZ-elnök tehát kompromisszumot volt képes kimunkálni az im¬
már megszelídítettnek remélt miniszteri biztossal, akit efféle dicséretekkel
igyekezett lekenyerezni: , Engedje meg Méltóságos Uram, örömömnek adjak
kifejezést a felett, hogy ez a megegyezés simán, jóformán súrlódások nélkül
sikerült, amiben kétségkívül nevezetes része van Méltóságod bölcs megérté¬
sének és objektivitásának, amit hálás készséggel szeretnék megállapítani."
A megállapodás létrejötte azért is fegyvertény volt, mert az már a zsidó¬