OCR
Színházi , átállítás" — a pesti magánszínházi mező önszabályozó... s 209 genjeit. Feltehető persze a kérdés, mennyire volt őszinte tekintélytiszteletük, nem csupán egy a korban általános stiláris normát követtek-e. Azonban magánlevelezésükből is az tűnik ki: nemcsak taktikai okokból használták ezt a stílust, akormányzó réteghez való kapcsolódásaikat büszkeségként, sikeres mobilitásuk bizonyítékaiként élték meg. A színigazgatók 1936-tól egybefolyó lojalitás- és válságdiskurzusának vizsgálata mutat párhuzamokat Laczó Ferenc Felvilágosult vallás és modern katasztrófa között című kötetének kérdésfeltevésével. A szintén Budapest-központú vizsgálódás célja a szerző szerint a , Horthy-kor magyar zsidó gondolkodásának tematikus feldolgozása, a magyar zsidó értelmiségi diskurzusok pluralitasanak feltérképezése.”’ A févarosi szinigazgaték lojalitasdiskurzusaval kapcsolatban is felvetődik a K. Horváth Zsolt által a fenti kötet recenziójában a zsidó értelmiségi elittel kapcsolatban megfogalmazott feltételezés: :1938-ig, az első zsidótörvény elfogadásáig a neológ beszédrendet leginkább az jellemezte, amit Bourdieu és Boltanski megfelelési stratégiának" nevez, s ami - szinte kritika nélkül - újratermeli az uralkodó politikai beszédrendet."" E megállapítás esetünkre vonatkoztathatóságának hipotézisét alátámaszthatja, hogy a BSZSZ-tisztikarban ülő magánszínházigazgatók és intézményeik a két háború közti kulturális gépezet, a mainstream részei voltak. Már csak pénzügyi kockázatvállalásuk, a közönség megosztásának veszélye miatt sem vállalhattak provokatív, a status guo-t megkérdőjelező előadásokat. Elitből pária-státusba süllyedésük azért is volt számukra oly sokáig elképzelhetetlen, mert e szabad pályán karriert elért üzletemberek évtizedes, a hivatalos érintkezésen túli személyes kapcsolatokat ápoltak egyes fővárosi és állami hatóságok vezetőivel. Pozíciójuknál fogva is ismerték a gazdasági, politikai és értelmiségi elit meghatározó képviselőit. Roboz Imre, BSZSZ-elnök reprezentatív alkalmakon együtt jelent meg a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Ráadásul a színigazgatók lojalitása nem volt egyoldalú. Az országos és fővárosi hatóságok prominensei is rendszeresen kikérték a BSZSZvezetőség véleményét a színházakat érintő ügyekben. A tisztikar tagjai úgy Roboz Imre BSZSZ-elnök lelkesen számol be amerikai üzlettársának, Frank Farleynek arról, hogy milyen jelentős társadalmi esemény volt a Vígszínház negyven éves jubileumi ünnepsége 1936. május 8-án. Külön kiemeli a vezető politikusok jelenlétét: , Az előadás a kormányzó, a miniszterek és államtitkárok és a polgármester jelenlétében zajlott és tényleg egy nagy este volt. Az előadás után fogadást adtam a Fészek klubban (ez a művészek klubja) ahová az összes jelentős művész, szerző, a társadalmi és pénzügyi élet fontos személyiségei meg voltak híva: tényleg, az egész Budapest’ ott volt." Roboz Imre levele Frank Farleynek, 1936. május 22, OSZK SZT Irattár Vígszínház iratai 374. 7 — , Budapest szellemi életét azonban súlyának megfelelően, kiemelten kezeli: a magyar főváros ekkoriban a neológiai, messze legfontosabb - és a világ egyik legjelentősebb - zsidó központjának, a kontinens második legnépesebb zsidó városának számított." Laczó Ferenc: Felvilágosult vallás és modern katasztrófa között: A magyar zsidó gondolkodás a Horthy-korban. Budapest, Osiris Kiadó, 2014, 13. K. Horváth Zsolt: Mi a - neológ - zsidó? (Laczó Ferenc: Felvilágosult vallás és modern katasztrófa közt. Magyar zsidó gondolkodás a Horthy-korban), Jelenkor, 59. évfolyam, 2016/1, 120.