Seite 205 [205]
SZÍNHÁZI ,, ATALLITAS” ¬
A PESTI MAGANSZINHAZI MEZO
ONSZABALYOZO MUKODESI
MODELLJENEK VALSAGA
(1936-1944)
Miként reprezentálódik a Budapesti Színigazgatók Szövetségének pozíció¬
vesztése a fővárosi magánszínházak irányítóit tömörítő szervezet iratanyagá¬
ban? A , tisztikar" tagjai milyen akciókkal és érzelmekkel reagáltak a bel- és
külpolitikai térből, a hatóságoktól, majd a Színművészeti és Filmművészeti
Kamarától érkező azon jelekre, melyek a pesti színházi életben addig betöltött
vezető szerepük gyengülését kommunikálták? Nem feltételezem, hogy a szö¬
vetség fölötti állami kontrollt célzó intézkedések, utóbb a zsidótörvények,
vagy a Színművészeti és Filmművészet Kamara által inspirált szabályozások
automatikusan képesek lettek volna átrajzolni a pesti magánszínházi mező
erőviszonyait. Épp e korlátozások színigazgatók általi recepciójára, ellenállá¬
suk eszközeire koncentrálok. Elsősorban annak a több évtizedes kapcsolat¬
nak az (érzelmi) dinamikáját vizsgálom, mely e válságidőszakban rajzolható
ki a Budapesti Színigazgatók Szövetsége (a továbbiakban BSZSZ) vezetősége
és az állami, illetve székesfővárosi hatóságok képviselői között. Feltételezé¬
sem szerint e két elitcsoport tagjait összefűző kapcsolathálók bizonyos ideig
gátolták, hogy a fővárosi színházi irányítást magához vonni törekvő Szín¬
művészeti és Filmművészeti Kamara (a továbbiakban Kamara) hangadóinak
ideológiai és pozíciófoglaló céljai érvényesülhessenek.
Felmerül a kérdés, hogy a BSZSZ pozícióvesztése milyen színházkutatási
trend keretében értelmezhető. Egyszerre művészi és társadalmi intézmény¬
ként a színház vizsgálati módszerek sokaságával rendelkezik. Csak a történeti
jellegűekre koncentrálva: a nosztalgikus memoárok mellett a pozitivista for¬
rásközlések jellemzők, de a szektorszemléletű vizsgálatokból gyakran hiány¬
zik a társadalom- vagy kultúrtörténeti kérdésfeltevés. A színigazgatás mint
téma magyarországi elhanyagoltságát magyarázza, hogy 1949-es államosítá¬
suk után a színházak fenntartását és felügyeletét az állam vonta magához, így
a meghaladottnak vélt magánszínházi formában működő menedzser (nem
rendező, nem színész) igazgatók elfelejtődtek." Ideje pedig számot vetni az¬
: — Kivétel a 2016-ban megjelent Veszedelmes polgár: Bárdos Artúr pályaképe című kötet, mely a szín¬
igazgatóként a BSZSZ vezetőségében is aktív, de rendezőként és színész-felfedezőként talán még je¬
lentősebb Bárdos Artúr pályájának 1938-1974-es időszakát mutatja be. Gajdó Tamás 2002-ben már
publikált egy kötetet Bárdos pályájának korábbi szakaszáról Az új színpad művészete. Bárdos Artúr
pályaképe, 1900-1938 címmel.